Yann Martel könyve még évekkel ezelőtt került a kezembe, és akkor alig két nap leforgása alatt ki is olvastam. Nem tudtam letenni, míg a történet végére nem értem. Épp ezért kíváncsian, bár némi félelemmel ültem be az Ang Lee által rendezett Pi életére. Az aggodalom hiába való volt. A film hűen követi a regény cselekményét, és gyönyörű lett.

Piscine Patel különleges kisfiú. Furcsa neve miatt az iskolában folyton pisisnek csúfolták, de ebbe ő nem törődött bele. A második tanév első napján, mikor a tanárok felolvasták a névsort, kisétált a táblához, és egy matematikust megszégyenítő előadást tartott a Pi számról. Így lett belőle Pi Patel. Tizennégy évesen különleges hobbit talált magának: elkezdte gyűjteni a vallásokat. Előbb keresztény lett, majd mohamedán, s végül úgy döntött a hindu mellett jól megfér az életében ez a két másik vallás is. Édesapja, aki állatkertet igazgatott Pondicherryben nem nézte jó szemmel fia hitbuzgalmát, de tenni sem tudott ellene.

Pi élete boldogan telt, azonban az Isten(ek) más utat szántak neki. Egy nap édesapja bejelentette, hogy hajóra pakolják az egész állatkertet és átköltöznek Kanadába. Ekkor kezdődött el Pi hihetetlen kalandja. A hajó egy viharban elsüllyedt, a fiú azonban megmenekült, már ha egy mentőcsónakban hánykolódva Richard Parker, a bengáli tigris társaságában lehet megmenekülésről beszélni. 227 kalandos és embertpróbáló nap elteltével, Pi Patel partot ért. S hogy mi történt ez idő alatt? Csodák végtelen sora.

Ang Lee biztosra ment, színpompás látványvilággal ajándékozza meg az embereket a Pi életében. Olyan érzés volt a film után kilépni a szürke, téli utcára, mintha egy másik világból érkeztem volna. Közel két órán át szebbnél szebb, színesebbnél színesebb képekkel bombáztak 3D-ben, szinte pislogni sem mertem a film alatt. A hajó elsüllyedésekor még az enyhe vízfóbiám is előjött, bár lehet csak szimplán tengeribeteg lettem a moziban ülve. Egy biztos, a film szépsége megkérdőjelezhetetlen.

A színészekben sem találni hibát, az idősebb Pit megformáló Irrfan Khan, tökéletes választás volt. Még a vásznon keresztül is árad belőle a nyugalom és az életszeretet. Az óceánon hánykolódó Suraj Sharmara szintén nem panaszkodhatunk, hiteles és meggyőző alakításának köszönhetően, könnyedén belefeledkezünk a meseszerű történetbe. Emellett Mychael Danna csodálatos zenéje már csak hab a tortán, és teljes joggal kapta meg a Golden Globe jelölést, a legjobb filmzene kategóriában.

Csupán egy apró kritikával élnék a filmmel kapcsolatban, az pedig a 12-es karika. Egyrészt nem hiszem, hogy a 12-14 éves korosztály valóban megérti majd a film, például vallásokkal kapcsolatos mondanivalóját, másrészt, ha Ang Lee bátrabban nyúlt volna a történethez, és egy keményebb, megrázóbb Pi életét alkotott volna, akkor sokkal hatásosabb lenne a történet végén lévő "aprócska" csavar is. Többet is ki lehetett volna hozni ebből a történetből egy 16-os karika kíséretében, aki olvasta a könyvet épp ezért lehet némi hiányérzettel távozik majd a moziteremből, még akkor is ha a látvány lenyűgözte.

A Pi életét december 20-tól játsszák a hazai mozik.