Új rendező, új szereplők, új dalok, és ha már ennyi az újdonság, akkor új CD-vel is előállt A Játékkészítő stábja, de vajon az üzleti fogáson túl, volt értelme egy év elteltével új lemezt kiadni? Meglepő, de bizony érdemes volt! A bónusz dalokkal bővített deluxe edition hanganyag a Kultography-nál ötösre vizsgázott.

Tizennyolc dal, több mint húsz énekes és megannyi kellemes meglepetés. Ez várt rám, amikor hazafelé menet elkezdtem hallgatni, nem túlzottan nagy elvárásokkal, A Játékkészítőt. Nem láttam sem a 2014-es, sem a 2015-ös előadást, de karácsony előtt olyan reklám dömpinggel hívták fel a szervezők a figyelmet erre a bizonyos akciómesére, hogy úgy éreztem muszáj belehallgatnom a CD-be. Van-e a nagy marketing hadjárat mögött valós tartalom, vagy csak egy roppant szép üres lufiról van szó érdemleges zenei hanganyag nélkül? - ez a kérdés motoszkált a fejemben. 

Első nekifutásra kétszer hallgattam végig a lemezt és vannak dalok, amik nem gyakoroltak rám mély benyomást, azonban jó pár olyat fel tudnék kapásból sorolni, amik kifejezetten pozitív csalódást, sőt totális meglepetést nyújtottak. Az egyik ilyen a Toyboy című szám, amit a 2014-es lemeztől eltérően, Bereczki Zoltán helyett most Vastag Csaba énekel. Az X-Faktorból ismert énekesnek pedig mind hangilag, mind személyiségileg jobban áll a dal, sokkal hitelesebb általa a karakter. A Játékkészítő dala szintén az ínyencségek közé tartozik, nem csak azért, mert ez az előző lemezen például nem is szerepelt, hanem mert Sthol Andrást talán még sose hallottam ilyen mély fekvésű számot énekelni, és épp ezért elsőre fel sem ismertem a hangját.

A lemez legjobb dala azonban vitathatatlanul Jancsié és Juliskáé, a Showtime, amiben Király Linda továbbra is akkorát énekel, hogy az embernek elakad a szava és alig tudja felkaparni az állát a padlóról. Elképesztően ütős a nóta, a dallam és a Király testvérpár utánozhatatlanul adja elő. Szintén az ember fülébe mászik pillanatok alatt Radics Gigi Babaház soulja és Szabó Győző malackodós titkosügynök száma is, de a Háromfejű sárkány dala és Király Viktor ólomtalan szíve is a dúdolgatós kategória. És ha már ezt egy felnőtt így gondolja, vajon milyen hatással lehetnek a gyerekekre, no meg a tini lányokra ezek a számok!

Azonban, hogy ne csak jókat mondjak az albumról... Számomra Nagy Feró, mint babkirály erőltetett, zeneileg legalábbis mindenképp, Hajdú Steve Dzsinn dala egész egyszerűen unalmas, bár a rendrakásról izgalmas és fülbemászó dallamot Mary Poppins óta nem hallottam, és a kalózok énekétől sem ájultam el. Ez persze ízlés dolga, hiszen minden előadásban és lemezen talál az ember még a kedvenc előadóitól is olyan számokat, amik nem nyerik el a tetszését. Összességében azonban egy nagyon erős és jó hanganyag született, ami igazi mesekoncert hatású, így a gyerekek biztos élvezni fogják, de a gyermeki lelkülettel megáldott felnőttek is örömmel hallgathatják a Játékkészítőt. A Magneoton Kiadó jó döntést hozott a deluxe változat piacra dobásával, mert érdemes megvenni, és nem csak azoknak, akik már látták az előadást!