Rózsa Sándorról rántja le a leplet Cserna-Szabó András legújabb, 12. kötete. A Sömmi. az alföldi pusztába vezet minket, a kalauzunk Veszelka Imre, a vak koldus, aki mindenkinél tisztábban lát.

„Sokan úgy képzelik, hogy betyárnak lenni felettébb izgalmas hivatás, de az igazság az, hogy olykor ugyan van egy kis jószágelhajtás, igazságszolgáltatás, erőfitogtatás, csárdai mulatozás, miegymás, de azért a szegénylegényi foglalkozás jelentősebb rézse heverészésből, lustálkodásból és félálomban fetrengésből áll, és ebben is a Sándor volt a legkiválóbb minden betyár közül” - rántja le a leplet mesélőnk, Veszelka Imre. Mert ő Cserna-Szabó András új „kisrománjában”, a Magvetőnél megjelent Sömmi.-ben mindent tényleg másképp lát, mint ahogy megszokhattuk.

És miért is ne hinnénk a Szeged utcáin kolduló vak aggastyánnak? A Sömmi. főszereplője igazán jobban látta mindenki másnál – Móricznál meg Krúdynál különösen –, milyen is volt igazából Rózsa Sándor. És hát Veszelka története nem a romantikus képzelgések könyve: a betyárvezér inkább tűnik egy paranoid skizofrén sorozatgyilkosnak, mint a magyar Robin Hoodnak. Mert Cserna-Szabó alföldi pusztájának igazi ura nem a labanc, Kossuth apánk vagy a fináncok. Az maga az Ördög, aki jót-rosszat üldöz – hát épp Rózsa Sándort ne kergetné az őrületbe?

Fura kis könyvecske ez, ám az kétségtelen: néha már-már abszurd fordulataival és igazán autentikus nyelvezetével együtt rendkívül szórakoztató, azoknak meg különösen, akik még emlékeznek arra, ahogy a legendás tévésorozatban Oszter Sándor – no meg a paródiájában Hofi Géza – Rózsa Sándorként megpödri a bajuszát, összevonja a szemöldökét és böszél. Mert hát itt inkább annak lehetünk tanúi, ahogy fogadóslányokkal szűri össze a levet, a puszta sömmijében unatkozik és szép lassan meghibban – vagy legalábbis annak éppen annyi jelét mutatja, mint a fogadóslányok annak, hogy ne bánnának egy kis etyepetyét a betyár urakkal.

És hát már csak azért is érdemes elolvasni, mert legalább azt is megtudhatjuk, valójában mi is történt Rózsa Sándorral az után, hogy a '48-as szabadságharc hevében cseppet túlzásba vitte a harcot. De még azt is, valójában hogyan esett meg az a szabadságharc.

Mert a szegedi vak koldus mindent tisztán lát. Csak nem árulta el se Móricznak, se Krúdynak. Jókainak talán, de hát mit lehet tenni, ha ő meg nem írta le.