Amikor az orvos azzal szembesít, hogy a pajzsmirigyed az együtt- helyett alulműködik, akkor hamarosan az is kiderül, hogy a gluténtartalmú élelmiszerek és te nem lesztek puszipajtások. Először csak a veszteségekre figyelsz (jaj, ezt sem ehetem!), aztán elkezdesz utánajárni a lehetőségeknek, és rájössz, hogy például az olasz konyha legjellegzetesebb fogását sem kell elfelejtened. Kis összeállításunkban bemutatunk néhány budapesti helyet, ahol a gluténérzékenyek is büntetlenül pizzázhatnak, illetve közlünk egy bónusz receptet is.

Due Fratelli Ristorante & Pizzeria

Ez a picinyke olasz étterem Budán bújik meg, és ha a 4-6-os villamosok valamelyikéről leszállunk a Mechwart ligetnél, majd elindulunk lefele az Erőd utcán, a Varsányi Irén sarkán egyenesen bele is botlunk. Mintegy megváltásként hatott számomra a hely, egészen pontosan az a felirat a honlapjukon, hogy „bármely étel gluténmentes változatát elkészítjük neked”. A remények tehát felfokozottak voltak, ehhez képest a DF kisebb csalódást okozott. Kezdve a se íze, se bűze kiszolgálással, de ez még elment volna, viszont az már komolyabb sokkhatást okozott, amikor kiderült, hogy a pizzáknál nincs lehetőség a variálásra, mindössze három (!) mirelit (!!) változatból választhatunk, ha a glutént szeretnénk tisztes távolságban tartani a szervezetünktől. Így végül minden pizzák ősanyja, a Margherita lett a befutó, amely kétségtelenül pizza jellegű volt, de inkább csak böcsületes iparosmunkának tűnt. A Fratelli védelmében azért meg kell jegyeznem, hogy a tésztaételeik mindegyikét valóban gluténmentes verzsönben is az asztalodra varázsolják, így pedig jóval nagyobb lesz az a komfortérzet, hogy van valós opciód. De ha kimondottan pizzára vágysz, inkább csak vésztartalékként számolj velük.

Den Haag Pizzéria

Fogalmam sincs, hogy Hollandia milyen szinten találkozik az olasz kajával, de bánja kánya, ha sehogy, ettől még a Den Haag egy baromi hangulatos kis hely, fullra bent a város szívében, az Astoriától nagyjából 5 perc sétára, a Dohány utcában. Viszont egyem a szívüket, annyira kis szégyenlősek, hogy a honlapjukon sehol sincs feltüntetve, hogy náluk kapható gluténmentes pizza, így ha szájhagyomány útján nem jut el hozzám ez a hír, sosem fedezem fel őket. Tessék csak szépen reklámozni ezt, marketing rulez! Mert náluk a kiszolgálás is rendben van – hiába nem kértem semmit inni, mégis kaptam egy pohár szódát, amire mondhatnánk, hogy alap, de akinek van némi tapasztalata a magyar vendéglátóban, annak ez közel sem ennyire egyértelmű -, és itt valóban minden pizza kérhető gluténmentes változatban is. Érződik is, hogy más a tészta, és ezen talán érdemes lenne elvégezni némi finomhangolást, ugyanis a széle olyan kemény, hogy a nagy erőlködés közepette attól féltem, hogy vagy elpattan a kés hegye vagy átvágom az asztalt. Nem csúcsalkotás, de teljesen korrekt, főleg azok után, hogy azt hitted, a glutén rémisztgetése miatt keresztet vethetsz a pizzára. Fontos info velük kapcsolatban, hogy vasárnap zárva vannak, tehát náluk senkire ne a hét utolsó napján törjön rá a gluténmentes pizza iránti mohó vágy.

Diéta Pizza

Ha a Den Haag esetében felróttam az önreklám hiányát, a Diéta Pizza ha valamiben, hát pont ebben erős. Kasza Tibi a reklámarcuk, aki mosolyogva hirdeti, hogy itt aztán bármikor ehetünk bűntudat nélkül, és még a dobozról is ő néz vissza ránk, aminél mindenki döntse el, hogy ez jó-e vagy sem. De úgysem az énekes-showman a lényeg, hanem az, amit a doboz rejt. Igen, a doboz, merthogy elsősorban kiszállításra dolgoznak (a fellelkesülés előtt érdemes csekkolni a honlapjukat, mert csak bizonyos kerületeket vállalnak), de aki ebédidőben pizzázna egyet, éspedig nem a munkahelyén, az a budai Nagyenyed utcában éttermi keretek között is hódolhat ennek az élvezetnek 11-15 óra között. Ráadásul többféle diétára specializálódott pizza közül választhatunk, a glutén-utálóknak a Paleo változat az ajánlott, de tényleg hasznos végigböngészni a weboldalukat, ott gyakorlatilag minden kérdésre választ találunk. A várakozási idő egy picit sok – de erre előre figyelmeztetnek -, viszont amit kapunk, az határozottan hasonlít egy pizzára. A tészta alapját magok képezik, és bár a tesztelt sonkás-gombás verzió egy kicsit túlságosan olajos és zsíros volt, az ízére nem lehetett panasz. A Diéta Pizzanál erősen javasolt alaposan szétnézni, mert a többi kaját is mindenféle reform konstrukcióban elkészítik, tehát aki nem mindenáron pizzás, az is biztosan talál más kedvére és ínyére valót.

Etna II. Restaurant és Pizzéria

És itt a király! Ki a frász gondolta volna, hogy majd éppen a nem túlságosan bizalomgerjesztő környékű Keleti pályaudvarnál bukkanunk rá a gluténmentes pizzák legfinomabbjára? Pláne, hogy az Etna II. honlapja is elég fapados, ami szintén nem srófolja felfele a beléjük vetett bizalmat, de azért egy rövid telefonálás után kiderül, hogy igen, valóban működnek, és igen, valóban van gluténmentes pizzájuk (sőt, elvileg tésztáik is, bár ez a helyben kezünkbe nyomott étlapon nincs feltüntetve). Sebaj, úgyis pizzázni jöttünk, és hát az első tapasztalatok alapján már nyomtathatják is a törzsvásárlói kártyát. A tészta saját fejlesztésű, krumpli alapú finomság, 100%-os pizza élménnyel, igazi, itáliai vékonysággal. Ropog, nem száraz, nem kőkemény, simán elvágható, nagy a kínálat és a feltétpark is gazdag. Ha akarjuk, lehet sima gombás is, de a húsimádók a szalámis, sonkás, baconos „update” ízorgiára is hegyezhetik az ízlelőbimbóikat. A négy tesztelt hely közül egyértelműen ők a nyertesek, és a lelkesedés még határtalanabb lehetne, ha a pizzaszakács nem olyan fejjel grasszálna a kemence körül, mint aki minden vendégben halálos ellenséget lát; valamint néha a felszolgálók is megereszthetnének egy mosolyt a betérő éhes utazók felé.

Gluténmentes pizzaszerűség – otthon!

Ez pedig a bónusz, a plusz egy, a házilag elkészíthető pizza… szerűség. Igen, szerűség, mert nem hagyományos pizza, de határozottan hozzá hasonlít még a leginkább. Élvezete egyetlen prekoncepciót követel meg: szeressük a halat! Ugyanis a tésztájához semmi más nem kell, mint egy doboz tonhal, két tojás, egy kis kanálnyi olaj, meg tetszés szerint fűszerek (oregano, fokhagyma, stb.). Ezt egy tálban összeturmixoljuk, szilikonos sütőformába töltjük, és irány a sütő, ahol 200 fokon 15-20 percig sütjük. Aztán kivesszük, és jöhet rá a tetszés szerinti feltét, szalámi, sonka, paradicsom, vagy bármi, ami van otthon, és el tudjuk képzelni a pizzán. Még egy kis sajt, és nagyjából 5 percre mehet vissza a sütőbe, hogy olyan gyönyörűségesen nézzen ki, mint a mellékelt képünkön. Az elkészítés valóban nem egy nagy vaszisztdasz, és bár nem tűnik nagynak a cucc, igencsak laktató, így simán jól lehet lakni vele. Persze, nem igazi pizza, de aki már a falat kaparja, hogy glutén- és szénhidrát-érzékenyként legalább valami arra emlékeztető kerüljön az asztalára, az nyugodtan tegyen próbát ezzel az egyszerű és kreatívan variálható recepttel.

Kommentben nagy érdeklődéssel várjuk a további hely- és recept javaslatokat!