Nem, nem és nem, nem áll le a Kowalsky meg a Vega: a csapat talán többet koncertezik mint valaha, és a közönség rájuk vetített igényét jól mutatja, hogy az Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek már jócskán 5 millió megtekintés felett jár a neten. A dalt, amely magasra repítette a Még nem éden lemezt, februárban követte a Varázsszavak, most pedig már itt van a Sírig tart, amelynek klippremierje után ültünk le beszélgetni Kowalsky énekessel az elmúlt évek Vegás történéseiről.

Soci (dob) és Jimmy (basszusgitár) most már jó ideje újra a bandában vannak. Egy olyan verzió fel sem merült, hogy ezzel a régi ritmusszekcióval menne tovább a big band felállás?

- Minél nagyobb egy csoport, annál jobb, ha minél összeszokottabb. Az első időszaknak az volt a nagy kérdése, hogy mi tudunk-e újra együtt dolgozni. Nekünk is látni kellett, hogy ez az ötös működik-e egyáltalán. Az eredmények egyértelműek. Ha azzal kezdjük, hogy mondjuk 10 emberrel azonnal belecsapunk a lecsóba, ott sokkal több lehetőség lett volna arra, hogy konfrontálódjunk. De őszinte leszek: meg se fordult eddig a zenekar fejében, hogy ennél nagyobb teamre szükség lenne. De majd szép lassan elkezdem csepegtetni nekik, hogy ha például hegedű szerepel az egyik dalban, annál nincs megrázóbb hatás, ha az élőben szólal meg (nevet). Ám erre majd később fogunk visszatérni.

A régi-új formáció kirobbanóan sikeres szerzeménye lett az Amilyen hülye vagy…, amit egyformán dúdol háziasszony, pék és benzinkutas. Éreztétek, hogy ekkora sláger lehet belőle?

- Nem ezzel voltunk elfoglalva. És meggyőződésem, hogy alapvetően ez az eredményességnek a kulcsa. Mi egymásra figyeltünk, hiszen egy nagyon komoly dolgot kellett meg- és átbeszélnünk. Socinak, Jimmy-nek és nekem függetlenítenünk kellett magunkat attól, hogy milyen körülmények között váltunk el. Le kellett ülnünk, el kellett hagynunk a szubjektív meglátásainkat, miközben odafigyeltünk a másikra, és ez azt eredményezte, hogy olyan barátság szövődött az elmúlt két évben, amilyenben nekem még sosem volt részem. Mivel ezzel a felfedezéssel voltunk elfoglalva, ez meglátszott a munkán is. Ennek a kapcsolatnak az öröme tükröződött vissza a dalszerzés folyamán, ez pedig eljutott a közönséghez is.

Ennek a számnak a hihetetlen népszerűsége nem jelent terhet a jövőre nézve? Mostantól mindig ezt a lécet kell(ene) megugrani.

- Az Amilyen hülye vagy… nem a nulláról indult, hiszen egy országos ismertségű zenekarhoz köthető, így nem hasonlítható össze a korábban befutott dalainkkal. Nem is lehet reprodukálni az ilyen jellegű sikereket. Az alkotónak nem szabad ezzel törődnie, mert azzal csak bebörtönzi magát. Úgy meg biztosan nem fog sikerülni, de nem is akarunk ezzel foglalkozni. Amikor egy-egy lépcsőfokot tudtunk lépni, köszönhetően például az Ennyi csak vagy az Otthon, édes otthon című daloknak, azok is teljesen más karakterű szerzemények voltak. Felesleges lenne a legutóbbi nagy durranást másolni, és biztos vagyok benne, ha legközelebb ismét ugrunk ismertség terén egy szintet, az megint csak egy teljesen más jellegű dalnak lesz köszönhető.

A Még nem éden lemez legtöbb dalából nekem egy bizonyos „nem vagyok szent, ugyanúgy hibázok, mint bárki más” mondanivaló jön le. Mintha ezúttal több lenne a befelé tekintés, mint az ég felé fordulás.

- A kettő majdhogynem ugyanaz. Minden élőlénynek a legszorosabb kapcsolata Istennel a saját dialektikus szerkezetén át fedezhető fel. Tény, hogy manapság elsősorban én is ebből a megközelítésből vizsgálom magamat és az Istennel való „kapcsolatomat”. Ha mindezt a saját lényemen keresztül nézem, akkor bizony nagyon sok hibát és gyarlóságot látok, amik természetesek ebben a dimenzióban, csak még magunknak sem akarjuk bevallani. Nehéz ezzel szembenézni, de éppen ezért kap szerepet a szövegekben. Nem akarok úgy beszélni valamiről, hogy közben nem jelenik meg az, ami én vagyok, mert akkor lehet, hogy úgy ítélnének meg, hogy „hú, ez egy különleges ember”. Pedig erről szó sincs. Nem különleges, sőt, lehet, hogy sokkal zsiványabb, mint az átlag.

Az Amilyen hülye vagy…-ban az szerepel, hogy „bocsáss meg mindent magadnak”, míg a Szép nap ez arra c. nótában meg arról énekelsz, hogy „aki túl elnéző önmagával, azzal a világ lesz kemény”. Most akkor hogy is van ez?

- A megfelelő hozzáállásról szól az egész. A „bocsáss meg mindent magadnak” nem jelenti azt, hogy mostantól azt csinálok, amit akarok, hadd szóljon, enyém a világ! Viszont azt sem lehet, hogy folyamatosan ostorozza magát az ember. Amit említettél, az nagyon jó két részlet. A helyzet az, hogy a megfejtést itt is az arany középút jelenti: a megfelelő egyensúlyt megtalálni, és aszerint élni. Még csak azt se mondom, hogy a végletekkel baj van, hiszen abból lesz az egyensúly, hogy ismered a kilengéseket mindkét irányba. De az egyensúlyra való törekvés a legfontosabb – mindenben. Ebben a tökéletes egyensúlyban pedig megláthatod a valódi éned.

Miért érzi a modern kor embere azt, hogy a Varázsszavak a gyengeség jelei, hogy ezekkel úgymond kiadja magát? Nekem van olyan ismerősöm, aki kijelentette, hogy ő sosem kér bocsánatot senkitől, mert nem hajlandó megalázkodni…

- Nincs megvalósítva az eredeti eszenciája ezeknek a fogalmaknak. Félreértjük őket. Ez a négy varázsszó – vagy nevezzük őket akár meditációknak – egy ősrégi hawaii módszer. Nyilván ott sem szentek élnek, de nyugodtan lehetne tanulni tőlük, ahogy annyi más bölcs néptől is. Ha azt mondod, hogy „gyűlöllek téged!”, azt senki nem kérdőjelezi meg, az nem lerágott csont. Ezt értjük, ebben nincs képmutatás, nincs benne olyan, hogy „jaj, hagyd már ezt, mi az, hogy gyűlölöd?”. Viszont a négy varázsszót félreértjük, és ebből a torzulásból fakad az, hogy van, akinek ez ugyanolyan természetesen jön, mint a negatív fogalmak, és van, aki meg egyenesen viszolyog tőle. Na de hát nagy baj van belül, ha csak azért, mert sokan rágógumit csináltak abból a szóból, hogy szeretet, onnantól kezdve azt mondanánk, hogy „hagyjuk már ezt!”. De mivel ezt tudjuk a szívünk mélyén, éppen ezért nincs probléma (mosolyog).

A Vega történetében rengeteg vendég közreműködött, kezdve Kozma Orsitól az Ocho Macho-n át Pásztor Annáig. Van olyan előadó, akivel szívesen tető alá hoznál egy dalt, de eddig még valamilyen okból nem került rá sor?

- Nem nagyon gondolkodom ilyesmin. Én ezt is az Istenre bízom. Az remélem nem fog előfordulni, hogy valaki megkeres, és azt kell mondanom, hogy „ne haragudj, de veled nem”. Eddig erre még nem került sor, valahogy oda-vissza jól működtek ezek a kooperációk, és bízom benne, hogy ez így is marad. Nem keresem a rengeteg nagyszerű és tehetséges előadó között azt, akit kiválaszthatnék magamnak. Abban az évben, amikor például Ganxsta Zoliék vendégeskedtek nálunk, olyan egyértelműnek tűnt az, hogy jó lenne velük dolgozni. Előre nincs eltervezve ez, arról nincs szó, hogy évekig sóhajtoznánk valaki után.

Erről jut eszembe: Ágnes legutóbbi MüPás koncertjén közösen, utánozhatatlanul bensőséges hangulatban adtátok elő az Indulj el egy úton c. dalt.

- Épp nemrégiben osztottam meg a Facebookon ennek a felvételét, és a visszajelzések alapján azt látom, hogy a Kowalsky meg a Vega közönsége is nagyon szereti. Ez egy egyszeri alkalom volt, kimondottan Ágnes koncertjére készült. Ő keresett meg, ő választotta ki a dalt, én csak a saját szerepemen módosítottam egy kicsit. A mormogós, kántálós jelenlét az én ötletem volt, mert eredetileg egy népiesebb vokál volt tervbe véve, de végül ez jobb megoldásnak tűnt.

Abban a duettben kimondatlanul is működtek köztetek a Varázsszavak. Lehet ez így a hétköznapokban is, ebben a fenemód rohanó világban?

- Most még vannak deformálódások ezzel kapcsolatban, de a helyére fog kerülni. Főleg, ha minél többet beszélgetünk erről egymás közt.

A Kowalsky meg a Vega nyári nagykoncertjét a Barba Negra Trackben tartja június 12-én. Az este különleges vendége Geszti Péter lesz, aki az ősszel megjelenő új albumának egyik dalához (Nekem elég) kérte fel Kowát közreműködőnek. A szerzemény élőben ezen a bulin debütál.

Az interjú létrejöttéért külön köszönet Király Anitának!