Nem állíthatjuk, hogy mindenkinek tetszeni fog a Rossz szomszédság, de ha valakinek problémái vannak a felelősségvállalás és a felnőttség témakörében, megnyugodhat: van nála rosszabb.

Nicholas Stoller látszólag olyan fára emelte fejszéjét, amit előtte már jó páran rég kivágtak. Ám mielőtt azt gondolnánk, hogy egy lagymatag limonádé lett a kertvárosi rossz szomszédi viszony témájában elmerülő alkotásból, megnyugtathatok mindenkit, hogy közel sincs erről szó.

Mac és Kelly Radner (Seth Rogen, Rose Byrne) fiatal házasok, és kisbabájukkal a kertvárosba költöznek, hogy elkezdjék az amerikai családok igazi életét. Miközben egyfelől mindketten erre vágynak, még ott bujkál bennük, hogy nem akarnak trottyos kertvárosi pár lenni. A bohó ifjúkor utáni epekedésük pedig komoly veszélybe sodorja őket, amikor a közvetlen szomszédba egy diákszövetség költözik. A pár úgy dönt, hogy a maguk "laza" módján, de megkérik a srácokat, legyenek normális viszonyban, és a közelgő bulik hangereje ne zavarja a családi nyugalmat. A szövetség vezetője Teddy (Zac Efron) ezt meg is ígéri, cserébe ha Radnerék panasz esetén nem hívják a rendőrséget. Mindezt pedig egy füves cigaretta elszívásával pecsételik meg. Ám amikor a Mac és Kelly megszegik ígéretüket, elszabadul a pokol. 

A Rossz szomszédság sikerének titka, hogy nincsen benne jó és rossz oldal, nincsen  jó és szeplőtlen ügy, így mindkét oldal szenvedésein jót tudunk nevetni. Habár a nemi szervrendszereket körüljáró poénok nem biztos, hogy minden nézőnek a tetszésére válnak, a filmes utalások kapcsán sokszor a hasunkat fogtuk a nevetéstől. Másfelől a forgatókönyv és a szereplőgárda is nagyszerűen passzol egymáshoz. Azt talán sokan tudják, hogy Seth Rogen vicces fazon, de ebben a filmben ezt még Zac Efronról is elhisszük. Ahogy egymással verekednek, az egyenesen a film egyik legjobb jelenete, de Rose Byrne is kiválóan utánozza Anne Hathaway-t, ha éppen arra van szükség - és ebben a filmben szükség is van rá.

Amit sokan valószínűleg felrónak majd a filmnek, bár bravúrnak is tekinthető, az a mélyebb moralizálás teljes hibája. Stoller filmjének nem célja az ítélkezés és a tanulságok levonása, így ne is várjunk tökéletes happy endet, az ugyanis még a kertvárosi fehér kerítések mögött sem létezik. 

Ott így vagy úgy, de csak füvezni lehet.