Mindig felkapjuk a fejünket, ha az egyetemes popkultúra egy olyan ikonja jelentkezik új albummal, mint Kylie Minouge. Ám a Kiss Me Once után előbb lett volna kedvünk vombatokat csókolgatni, mint az ausztrál énekesnőt akár egyszer is.

Valószínűleg senki számára nem hat az újdonság erejével, hogy Kylie Minogue túl van már pályája csúcsán. Az elmúlt évek inkább a különböző kitüntetések és érdemrendek átvételéről szólt az ausztrál díva életében (hazája mellett többek között brit birodalmi tisztikeresztet, francia részről pedig az egyik legmagasabb, művészetért adható rendi keresztet kapott).

Karrierje során Kylie a klasszikus pop műfajától egyre erősebben a dance világa felé fordult, nem is hiába, hiszen Come Into My World című dala meghozta számára a Grammy-t a Legjobb Dance Felvétel kategóriában. Azonban ennek már tíz éve, és az énekesnő nem tudott azóta maradandóval előrukkolni. Komolyabb jelölés közelébe utoljára 2009-ben került X című albumával, ami a második Grammy-díjat hozhatta volna meg neki, de ez sem jött össze végül. 

Minden esetre ő az az énekesnő, akinek az új zenei anyagait már csak a neve miatt is meghallgatjuk, ám a Kiss Me Once úgy pörgött végig a lejátszónkon, hogy szinte észre sem vettük, hogy szól itt valami. Alig találunk olyan dalt, aminek komolyabb esélye lesz rádiós lejátszási listákra kerülni, habár a "Kylie Minogue új dala" felvezetés még mindig sokra képes. Ha pozitívat kéne mégis mondani a korongról, akkor a nyitódalt, az Into The Blue-t emelnénk ki, valamint az album címadó dalát, a Kiss Me Once-t emelnénk ki, ezek jó értelemben kiemelkedni az egyébként kissé egysíkú dalok sorából. 

Az az összbenyomásunk a Kiss Me Once kapcsán, mintha egy dj-k számára készült nyersanyaglemez lenne, amiből ők nyilván nagyon sok jót is ki tudnak hozni, de ez inkább negatív kritika, mintsem pozitív. Reméljük, hogy a következő zenei anyag minden mostani kritikánkra rácáfol, mi biztosan meghallgatjuk majd azt is. 

A puszi most nem jár.