Korábban dolgozott már  magyar táncosokkal, nagyra is tartja őket, most azonban a saját társulatával és egy különleges, szerelmi háromszöget bemutató előadással érkezik hazánkba, Boris Eifman. A Szentpétervári Eifman Balett kétszer lesz látható a Budapesti Tavaszi Fesztiválon a Vígszínházban Rodin című előadásával. Az alapító, Boris Eifmannal a darabról, az orosz balett titkáról és a magyar táncosokról is beszélgettünk.

Honnan jött az ötlet, hogy Rodin életéről és a szerelmi háromszögéről készítsen előadást? 

– Nem igazán vagyok jó abban, hogy előre megtervezzem, miről szeretnék előadást készíteni, egyszer csak jön egy megérzés és azt követem. Más részről az, hogy Rodinről készítsek darabot egyértelműnek tűnt, nem is értem, hogy miért nem csináltam már korábban meg. Rodin az életet az emberi testtel való munkának szentelte, a szobraiban az emberek érzelmi és spritiuális életét próbálta meg ábrázolni. Másképpen szólva: a munkája nagyon hasonlított egy koreográfuséhoz.  Mindemellett a szenvedély és szenvedés, amely Roden és Camille Claudel kapcsolatát jellemezte, nagyon közel áll hozzám.

Rodin története mögött miről szól az előadás, mi az üzenete?

- Az előadás segítségével arra szeretném emlékeztetni a közönséget, hogy az igazi, nagybetűs Művész folyamatosan önfeláldozással és önmegtagadással él, hogy az igazi mesterművek megalkotásáért a mester az egészségével és a boldogságával fizet. Ez a szörnyű igazság. Az embereket ezeket általában elfelejtik, amikor a múzeumokban megcsodálják ezeket a kincseket.

Mit szeret a leginkább Rodinben és a munkáiban?

– Hihetetlen tehetsége volt ahhoz, hogy egy-egy ember mélyebb érzelmi szintjeire lemenjen, hogy az a legbonyolultabb pszichés állapotokat, érzelmi és intellektuális folyamatokat márványba és bronzba öntse. Ez ugyanígy igaz Camille Claudelre is. Azt gondolom, ezek a művészek képesek voltak megérteni az emberi szenvedély történetét, ráadásul mindezt majdnem jobban, mint bármelyik másik kortársuk.

Nehezebb egy ilyen előadást elkészíteni, mint például egy olyan klasszikus balettet, mint a Hattyúk tava?

– A balett semmiképpen sem lehet könnyű munka, minden kemény munka eredénye. De talán nem szabad összehasonlítanunk a különböző művészeti ágakat. Nekem és egy olyan koreográfusnak, aki klasszikus balettet állít színpadra különböző esztétikai problémáink vannak. Az utóbbinak a színpadon több évtizedes (vagy még idősebb) történelemmel rendelkező történetben kell létrehoznia a harmóniát és a szépséget, miközben figyelemmel kell kísérnie az elődei tanításait is. Én viszont a saját művészi világomat hozom létre, mindenkitől függetlenül alakítom a dramaturgiát, a zenét és a filozófiai tartalmat. Általánosságban szólva, nekem nincsenek meghatározott irányvonalaim, amit követnem kellene.

Az orosz balett világhírű. Mi a titka?

– Mindenekelőtt a tradíciók iránti tisztelet, és az a felbecsülhetetlen mértékű művészi és pedagógia örökség, amelyet azok hagyták ránk, akik elérték, hogy az orosz balett világhírű legyen. Hozzá kell azonban tennünk, hogy napjainkban vannak problémák a balett körül, személyiségbeli problémák. Sajnos azonban ez világszerte igaz. A mi feladatunk az, hogy a nemzeti balett ne veszítse el a kivívott vezető pozícióját. Ezért mindent eg kell tennünk.

Hogyan látja a balett jövőjét?

– A XX. század végén véget ért a modern tánc egyeduralma és külön vált a tánc és a színházi művészet, mint olyan. Ha arra gondolunk, hogy milyen kellene, hogy legyen a XXI. század koreográfiája, akkor személy szerint én hiszek abban, hogy a tradicionális és a fizikai színházból kell épüljön. Így lehetünk tanúi a valódi, aktuális modern balett megszületéséhez, amely közel áll napjaink emberéhez.

Milyennek látja a magyar balettet?

- Nagyra tartom a magyar táncosokat. A Karamazov testvérek című előadásomat 2009-ben nagy sikerrel mutatták be az Operaházban, a Magyar Nemzeti Balett tagjaival. Ez az egyik legnehezebb a darabjaim közül, a magyar táncosok azonban képekes voltak tökéletesen elsajátítani és újragondolni a koreográfiát.

Min dolgoznak jelenleg?

 – Jelenleg egy F. Scott Fitzgerald regényt, Az éj szelíd trónjánt adaptálunk balettra. A zenét Gershwin, Schubert, Schoenberg és Berg munkáiból válogatjuk. Nagyon bízom benne, hogy ez a projekt új kreatív lehetőséget nyújt majd a csapatomnak.

Milyen a jó táncelőadás?

– Az amelyik érzelmi reakciót vált ki a nézőből, amely elárasztja érzelmekkel őket és ezáltal közelebb viszi őket a katarzishoz. Az pedig, hogy ezt hogyan lehet elérni a művész egyéniségén és a táncos előadásmódján múlik.