A 300 - A birodalom hajnala (16) egyrészt folytatása, másrészt előtörténete, harmadrészt alternatív verziója az eredeti, 300 című filmben történteknek - de leginkább csak egy nagy katyvasz. A szépen kidolgozott felsőtestű férfiak és egy-két látványos akció félig-meddig el tudják terelni az erre érzékenyek figyelmét a sztori gyengeségéről, de az első film keményvonalas rajongói inkább azt nézzék újra e helyett.

Zack Snyder történelmi képregény-opusza nem véletlenül lett akkora siker 2006-ban. A Frank Miller véres, brutális és látványos képregényéből remek stílusérzékkel készített az illusztrációk hangulatát és az ikonikus képeket tökéletesen visszaadó, tökös akciófilmet. A gimnáziumi történelemórákról jól ismert, Leonidász király által vezetett háromszáz hős harcos önfeláldozása alapból hálás sztori, Miller pedig sikeresen modernizálta azt, és Snyder nagyvászonra ültetése is egy tesztoszterondús, ám mégis érzelmes, hősies és erős filmet eredményezett. A karizmatikus Gerard Butlerből világsztárt csinált és új rajongókat szerzett a képregényeknek. Ebből a szempontból nem csoda, hogy a siker folytatás után kiáltott, de a a történet kimenetelét nézve nem kissé voltunk szkeptikusak a második rész értelmét tekintve. Ezzel valószínűleg az alkotók is így lehettek, ezért megpróbáltak minél több történetszálat és magyarázatot beleszuszakolni a játékidőbe. De ez éppenhogy arra volt jó, hogy az ember először ne értse, később már ne is érdekelje, mi hol és mikor történik, főleg, hogy fél óra alatt úgy belefullad a folyamatosan szálló porba és éles háttérfénybe, hogy már csak a csaták végét várja.

Miközben Leonidász a thermopülai szorost védi, a perzsák a többi görög államot sem kímélik. Athén hős parancsnoka, Themisztoklész (Sullivan Stapleton) a hatalmas perzsa flotta ellen vezeti embereit, ám a görögök mind számban, mind hajóik méretében eltörpülnek ellenfelükkel szemben. Themisztoklész a többi állam, és főként Spárta segítségét kéri, ám nem mindenkinek tetszik az egységes Görögország gondolata. A halhatatlan istenkirály, Xerxész (Rodrigo Santoro) és félelmetes hadvezére, a rabszolgából lett harcos, Artemisia (Eva Green) viszont semmitől nem riad vissza, ha az a görögök leigázásához vezethet. Themisztoklész csatába indul tehát a perzsák ellen, hiába kevés a remény a győzelemre.

A láthatóan elég soványka alapsztorit különböző háttértörténetek elmesélésével és a 300 történéseinek visszaidézésével, jelen film idővonalába illesztésével próbálták felduzzasztani, kevés sikerrel. Gorgo királynő narrálásából indulva még az időben is ugrálunk, ami már az elején elbizonytalanít abban, a vásznon zajló események közül mi a jelen és mi a múlt, pedig azért a film intelligenciaszintje messze nem egy Memento. Egyszerűen nincs elég különbség a történetszálak között és az össze-vissza kuszálódásuk miatt még a játékidő kétharmadánál is felmerülnek olyan kérdések, hogy a város amit égni látunk, az éppen Athén-e vagy valami más? És ha Athén az, akkor a görögök miért beszélnek még mindig a védelméről? Ha pedig nem az, akkor a perzsák miért örülnek, annyira, hogy bevették? És akkor az olyan apróságokat még nem is említettem, hogy a perzsákat vezető Artemisia görög rabszolgalányból rettegett hadvezérré válása mennyire van távol a reálistól - és mennyire érdektelen az ő háttérsztorijának elmesélése is. Vagy hogy amint felbukkan görög oldalon egy apa-fia páros, az eredeti filmből okulva mindjárt egyértelmű, hogy egyikük nem éri meg a film végét. Vagy hogy az első filmből vett, itt csúcsra járatott, nevetségesbe forduló lassítások és egy fokkal jobban szűrőzött, színezett, fényezett képek már sokkal inkább emlékeztetnek videójátékra, mint képregényre. Vagy hogy mennyire idegesítő az, hogy - gondolom a 3D kihasználása végett - a levegőben szünet nélkül száll valami por vagy pernye (arra inkább nem is gondolok, milyen előrehaladott tüdőbetegségeik lehetnek a szereplőknek ettől a koszos levegőtől). És ugye ha a néző már ilyeneken tud gondolkozni, akkor nem végzi jól a film a munkáját.

Két dologban azért nem bukik meg teljesen: a szereplőválasztásban és az akcióban. Sullivan Stapleton nem igazán kapott olyan karaktert, amiből bármit ki lehetett volna hozni, de ami a rendelkezésére állt azt becsületesen összerakja - és nagyon szépen mutat a kék köpenyében. Eva Green hasonlóan dekoratív, a karaktere ugyan kevéssé valószerű, de legalább azt elhisszük neki, hogy tud küzdeni. A vizen zajló csaták pedig, a fizika törvényeit akármennyire is sutba vágják, azért adnak pár látványos percet a néhány nevetséges mellett is. Aki nem vágyik többre, mint másfél óra pengecsattogásra, vérre, lángokra és gyönyörű férfiakra az nyugodtan váltson jegyet rá, ám arra ne számítson, hogy az eredeti filmhez hasonló katartikus élménnyel lesz gazdagabb. A birodalom hajnala mindenféle maradandó nyom nélkül távozik a néző szervezetéből, leszámítva a 300 újranézésére való égető vágyat - úgyhogy aki valami tartalmasra vágyik, az kezdje inkább mindjárt az eredetivel.