Az 1950-es évek évek East End-i lakásaiban számos bába tevékenykedett, hogy a nyomor és betegségek közepette gyermekeket segítsenek világra. Az írónő, Jennifer Worth maga is egy volt közülük, emlékiratában egy felkavaró világba és számos felkavaró élethelyzetbe nyerhetünk bepillantást. Igaz történet, néhol megdöbbentő momentumokkal.

A történet írója, egyben főhőse Jennifer Worth, aki az 1950-es években, huszonkét évesen körzeti bábaként kezdett dolgozni az East Enden. Ott, ahol gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban, és ahol nyomor, betegségek és döbbenetes életkörülmények között születtek a gyermekek. Jennifer Worth az utcákat járta, és miközben világra segítette a babákat, megrendítő emberi sorsokkal találkozott. A Hívják a bábát című memoár ezt az időszakot örökíti meg.

Érdekes a könyv koncepciója, ami valójában nem is mesterségesen összerakott logikai vonal, hanem a memoárból adódó következmény. Jennifer visszaemlékezik, és különböző eseményeket, történeteket idéz fel, ezek laza összefűzése és az ő munkájának pillanatai, valamint a Nonnatus Rendházbeli életének momentumai építik fel a könyv vázát. Az írás kisebb történetekből áll össze, melyek azonban önmagukban is megállják a helyüket. Hol vidámak és mosolygásra késztetnek minket, hol a gyomrunk rándul görcsbe vagy éppen iszonyodni kezdünk. Felkavaróak, néhol gyomorforgatóak, szomorúak, megdöbbentőek. Azért is, mert igazak – igaz történetek, igaz események, igaz körülmények. Ritkán látni bele ennyire valóságosan, első kézből egy, szinte különálló világba.

Amellett, hogy kicsit nehezen indul a könyv, némi hiányérzetet okozott, hogy pont maga Jennifer az, aki mintha hiányozna a lapokból. Bár más események révén végigkövetjük a reakcióit, őt magát, döntéseit, életét, múltját csak alig-alig ismerjük meg. Látjuk, hogy mit tesz vagy nem tesz helyzetekben, mégsem tudjuk ki ő valójában, a saját életére vonatkozó érzelmeket, gondolatokat alig kapjuk meg. A könyv így érdekes, tartalmas visszaemlékezéssé válik, ám mindez kissé hiányossá teszi az írást, mert bár egy embert cselekedetei jellemzik igazán, ő mégis olyan megfoghatatlanná teszi a könyvben saját magát, ami ugyan nem csökkenti a könyv értékét, ám ennek ellenére sokszor felmerül az olvasóban, hogy ki is ez az ember valójában – ami egy memoárban több mint feltűnő hiány.

Ami azonban mindenképpen megemlítendő, az az, hogy több fénykép is illusztrálja a visszaemlékezést, ami egyrészt ritkaság, másrészt még kézzelfoghatóbbá teszi az írást. A Hívják a bábát megfilmesítésre is került: a BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a könyvből készült televíziós sorozatot.