De még az is túl hosszúnak tűnt. A Vakszerencse tipikus példája annak, hogy három ismert(ebb) arccal, köztük egy jó nővel,  (Ben Affleck, Justin Timberlake, Gemma Arterton) akarják eladni a felfújt (na azért nem olyan nagyra), ámde eresztő lufit. Ráadásul, azt hogy a lufi ereszt a vevő már szinte az első pillanatban látja, amikor megfogja a hozzá tartozó zsineget (azaz eltelik körülbelül az első két perc a filmből), de a gyerek már annyira ragaszkodik a meglátott léggömbhöz, hogy azt nem lehet otthagyni, majd csak bő másfél óra múlva elhagyni valahol.

A Vakszerencse egy igazából semmiről nem szóló, rossz klissékre épülő, mindenféle kidolgozástól mentes film, ami folyamatosan azt az érzetet tolja az ember arcába, hogy valakinek volt elszórni való pénze, és nem tudta jobb helyre rakni. Csak akkor már valami igazán jóra is felhasználhatta volna. A forgatókönyv összecsapott, a rendező érzetre körülbelül szinte ott sem volt a forgatáson és ennek megfelelően a rossz kis nebulók - értsd Timberlake, Affleck – nem voltak hajlandóak rendesen eljátszani, megformálni a szerepüket. Mindkettő döbbenetesen hiteltelen, sokszor általános iskolai színjátszó csoportokban látunk hasonló alakításokat.

És, hogy kettőjük közül melyikük idegesítőbb? Egyértelműen Affleck. Timberlake-től az ember azt várja, hogy jól énekeljen. Az zseniálisan megy is neki. Afflecknek bár voltak szuperhősös és egyéb bukásai, ami az új Batman-film kapcsán mostanában elő is kerül, de mégiscsak a háta mögött tud olyan filmeket, mint Az Argó-akció, a Hideg nyomon, a Hollywoodland, illetve a Good Will Hunting. Mindezek után ilyen alakítással kiszúrni a nézők szemét, igencsak tisztességtelen húzás. Persze, lehet, hogy ő megtette a tőle telhető legtöbbet és vért izzadva próbálta eljátszani Ivan Block milliárdost, aki netes szerencsejátékokból gazdagodott meg, ennek megfelelően rámenős és veszélyes ember. Costa Rickáról irányítja a cégét, és bármire képes, hogy ő maradjon a nyertes. Ebben legfőbb segítsége a cégvezetője, a gyönyörű és titokzatos Rebecca (Gemma Arterton). Minden egész jól megy, addig, amíg fel nem tűnik a színen egy fiatal és tehetséges srác, Ritchie (Justin Timberlake), aki született szerencsejátékos: sokat kockáztat, mindig nyer, és ha nyer, sokat visz...

A dolog azonban nem csupán Timberlake és Affleck párosának  játékán bukik el: a cselekményben számtalan logikátlan elem található, Gemma Arterton karaktere pedig egyszerűen kidolgozatlan. Mintha életre kelt volna egy félig megrajzolt bábu. Nincs a filmben egy igazán jó fordulat, ül az ember a székben és mindent idegesítően hamar kitalál. De nem is lehetne másképp, hisz az egész annyira gagyi, hogy ordít a vászonról, hogy melyik elcsepélt irányvonal következik.

Ha bosszankodni szeretnétek valami miatt, akkor mindenképpen javasoljuk a Vakszerencse megtekintését, okot a dühöngésre, ha azonban jól szeretnétek szórakozni, akkor inkább ne erre a filmre váltsatok jegyet.