[caption id="attachment_58115" align="alignright" width="300" caption="A galéria megtekintéséhez kattints a képre! (Fotó: Tartsák Dóra)"][/caption]

A Zsidó Nyári Fesztiválon idén is fontos szerep jut a gasztronómiának, így nem csoda, ha az izraeli konyha néhány fogását bemutató vacsora is nagy népszerűségnek örvendett. Hogy mi a különbség a hagyományos zsidó konyha és az izraeli között? Erre a kérdésre már az est háziasszonya, Bodrogi Eszter, a Fűszer és lélek bloggere válaszolt. Míg a zsidó ételek szigorúan ragaszkodnak a tradíciókhoz és a vallási előírásokhoz, addig az izraeli konyha sokkal nyitottabb  az új irányzatok felé, sokkal több lehetőség rejlik benne. „Lehet kísérletezni a libazsírral, de minek?"- válaszolt Eszter azon kérdésünkre, hogy szakácsként miért is áll hozzá közelebb az izraeli gasztronómia.

Persze akik követik Eszter bejegyzéseit, vagy ismerik szakácskönyvét, azok tudják, hogy mindkét műfajban igazi remekművek kerülnek ki konyhájából. Az Oléo Pazzo esti menüje is részben az ő receptjei alapján készült, de ezúttal a helyi szakácsok szorgos munkájával. A végeredmény pedig magért beszélt. Szemet gyönyörködtető és ínycsiklandozó fogások kerültek az asztalra. Előételként hagyományos izraeli saláták, savanyított, vagy éppen marinált zöldségek kerültek a tányérunkra, természetesen az elmaradhatatlan humusszal és házi pitával.

Már az előételek után alig maradt hely a gyomrunkban, de a főfogás, a bárány kebab látványa eloszlatott minden bizonytalanságot a folytatást illetően. Fahéjjal, római köménnyel és chilivel fűszerezett darált bárányhús, amit még különlegesebbé tett a mellé felszolgált marinált citrom leve. A húst nem sütötték át teljesen, így az összhatás egy egészen zamatos ízorgia volt, és habár nehezen bírtuk szusszal, a desszert még csak most jött.

Az izraeli túrótortát a kuszkusz, a narancskompót és egy kevés méz tette különlegessé. Bár én személy szerint nem szeretem a túrós süteményeket, ebből egy morzsa sem maradt a tányéromon. A torta után egy tradicionális desszert zárta a vacsorát, amely Ros ha-Shana idején, vagyis a zsidó újévkor kerül a tányérra. Ez nem más, mint a mézes alma, amely az édes új esztendő jókívánsága fejezi ki.

Izraeli fogásokért érdemes felkeresni Fűszeres Eszter blogját, a vacsora szervezői pedig a jövőben is terveznek hasonló tematikus vacsorát, amelyről folyamatosan beszámolunk majd.

Fotó: Tartsák Dóra

[gallery link="file" columns="2" orderby="title"]