Bár több mint harminc könyve jelent meg, rendszeresen hangoztatja, hogy még mindig nem tartja írónak magát. Ezt most nekünk is elmondta. Miért van ez?

- Talán azért, mert amikor egyetemre jártam és híres könyveket olvastam, volt a fejemben egy elképzelés arról, hogy milyenek az írók. Én pedig nem olyan típusú ember vagyok. Én aktív típus vagyok, nem filozófikus, aki ül és az élet értelmén gondolkodik.

Ennek ellenére végül több tucat könyvvel örvendeztette meg az olvasóit. Mit gondol, hány regényt tud, fog még írni?

- Nem tudom megmondani. Minden évben elgondolkodom, hogy képes leszek-e még valaha írni egyet, erre tessék, minden évben ott van egy újabb. Így tényleg nem tudom. Témát találni nem nehéz, az orvostudomány, a technika fejlődik, csak ki kell nyitni az újságot és tele van feldolgozható ügyekkel.

Utazásai során ellátogat más országok kórházaiba? Magyar kórházban járt már?

– Magyar kórházban nem jártam még. De gyakran látogatok meg kórházakat más országokban. A legtöbbször általában akkor, ha az adott ország és az egészségügye érintett egy regényben. Olyankor odautazom előtte a helyszínre, hogy reális képet tudja leírni a könyvben. Az Idegen test című könyvhöz például Indiába utaztam. Érdekes, hogy nem csak magyar kórházakban nem jártam, de személyesen nem is ismerek magyar orvosokat. Azt viszont tudom, hogy általánosságban a magyar orvostudománynak jó híre van a világban.

A Kóma című könyve 1977-ben jelent meg. Hogyan látja az orvostudomány, az egészségügy változását azóta?

– Az orvostudomány rengeteget fejlődött, a probléma ott van, hogy nagy kérdés, hogy ki tud hozzájutni az orvosi ellátáshoz. Az évek folyamán az is kiderült, hogy orvosi és egészségügyi problémák világszerte vannak, nem csupán egy-egy elszigetelt országban. Optimista vagyok, úgy látom, hogy a dolgok a közeljövőben változni fognak. Hiszek abban, hogy a különböző orvosi ellátások mindenki számára elérhetóek lesznek, nem csupán egy bizonyos osztály vagy bizonyos országok lakói számára.

A Jótékony halálban az őssejtkutatással és az őssejtes gyógyítással foglalkozik. Hisz abban, hogy ez valóssággá válhat?

- Igen. Az őssejtkutatás az Egyesült Államokban nagyon fontos helyen volt, bár most egyéb dolgok miatt egy kicsit háttérbe szorult. Ez szerintem úgy tíz évre visszaveti a fejlődést, ennek ellenére hiszek benne, hogy előbb-utóbb ténylegesen gyógyíthatunk is majd. Miután ez megtörténik bizonyos beteg szervek esetében nem kell majd transzplantációra várni, hanem őssejt segítségével lehet a sérült szerveket kezelni, cserélni. Mindemellett olyan, vérhez kapcsolódó betegségekben is segítséget nyújthat, mint a leukémia. Sokan elfelejtik, hogy a vér is szerv, szövet, csak egy különleges formájú szerv, különleges feladattal.

Magyarországon a következő könyve Nano címmel jelenik majd meg. Mit lehet erről tudni?

- A Nano középpontjában a nanotechnológia áll. Ahogy korábban említettem, figyelem a híreket, a fejlődést. Láttam, hogy mi történik a nanotechnológia világában, illetve az információs technológia terén és úgy éreztem, hogy ezeknek a kombinációja tökéletes témát nyújthat számomra. Biztos vagyok benne, hogy a technikai fejlődés meg fogja változtatni az orvoslást is, személyesebbé, egyénre szabottabbá válhatnak a kezelések, ez pedig egy regényhez mindenképpen érdekes kérdéskör.