[caption id="attachment_55107" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Libri"][/caption]

Barta András (Magyarország = anyád), Bartók Imre (A patkány éve), Csányi Vilmos (A tökéletesség illata), Finy Petra (Folyékony tekintet), Pion István (Atlasz bírja), Simon Márton (Polaroidok), Sirokai Mátyás (A beat tanúinak könyve) és Térey János (Moll) legújabb kötetei mégiscsak "megelevenedtek" azért a színen: Fullajtár Andrea, Vajdai Vilmos és Tasnádi Bence felolvasásának köszönhetően. Mintha egy-egy jó hangoskönyvet indított volna el az ember, a három színész érzékletes, mégis természetesen egyszerű, és nagyon szórakoztató előadása kétlem, hogy hidegen hagyott volna bárkit. De ha valakit mégis, akkor az egymást interjúvoló szerzők okfejtései biztosra veszem, hogy beültették a fejekbe a gondolatot: nekem ezeket a könyveket olvasnom kell!

Miután a kiadócsoport képviseletében Sárközy Bence és Dunajcsik Mátyás röviden bemutatta a köteteket elkezdődött a vetésforgó: Csányi Vilmos és Térey János vették birtokba a kerekasztalt. Térey faggatására többek között az is kiderült, hogy az etológusként is ismert Csányi azért nem tervez könyvet írni a macskákról (a kutyákról szóló kötete óta mindennaposak az erre irányuló kérdések) mert "a macskák nem szociális állatok" és a hozzájuk fűződő, egyedi és bensőséges viszonyról nem lehet írni. Majd Fullajtár Andrea tolmácsolásában meghallgathattunk egy részletet az avilai Szent Teréz életéről szóló, A tökéletesség illata című, egy apáca történetéhez képes kifejezetten nyílt  és szókimondó regényből. Aztán Csányin volt a kérdezés sora, aki meg is izzasztotta Bartók Imrét a kedvesen tanárosra sikerült kérdéseivel. Ha a sorozatgyilkos filozófusok mibenlétére nem is derült több fény, a Vajdai által felolvasott, hátborzongató részlet minden bizonnyal nem csak az én agyamba égett bele - de nem is akarom eltűntetni onnan, inkább a regény többi részébe ágyazni. Bartók Sirokait, Sirokai Piont kérdezte ki, s míg az est első költőjeként Sirokai még a munkamódszeréről beszélt, addig Piont pályatársa már a slam és a költészet közötti választásra "kényszerítette". (S ha nagyon muszáj lenne dönteni, akkor Pion István inkább költő maradna.)

[caption id="attachment_55106" align="alignleft" width="300" caption="Fotó: Libri"][/caption]

Barta András politikus nonstopboltosokkal dolgozó, modern termelési regényként emlegetett műve A patkány évéhez hasonlóan nehezen kibogozható ilyen limitált információból, de mind a szerző válaszai, mind Tasnádi Bence zseniális, három szereplőt három hangon megszólaltató felolvasása csak tovább csigázta a kíváncsiságunkat. És rendesen megmozgatta a rekeszizmunkat is. Finy Petra mesék és Madárasszony című regénye után "felnőttversekkel" jelentkezett új kötetében. Ellésbe belehaló kecskékkel, a nő tükörképében bújkáló anyával és az élet, majd a falusi élet (amit a szerző csak néhány évig tapasztalt, de annál mélyebb nyomokat hagyott benne) minden apró, sokszor kényelmetlen és keserű mozzanatával. Fullajtár Andrea érzékeny előadása és a Finy-Barta duó közti szórakoztató párbeszéd azért elvette kicsit az élét a dolognak, ám a kötet figyelemre méltónak hangzik. Finy kérdései mentén aztán kiderült, hogy Simon Márton egyfajta provokációnak szánta egy-két mondatos verseit, és hogy például az "elefánt" szó nagy haiku-költőknél való megjelenése micsoda irigységet ébresztett a slammer/költőben. Újból csak Tasnádit dícséri ezeknek a, látszólag ömlesztve elhelyezett, gondolatnyi rövidségű verseknek az érzelmekkel teli, egyedi hangú felolvasása.

S ahogy Térey János visszatérésével bezárult a kör, Simon kérdései mentén egy új Térey rajzolódott ki a szemünk előtt. Hiszen hét év alatt cserélődnek ki a sejtjeink - ez pontosan annyi idő, amennyi az ő utolsó verseskötete óta eltelt. Komolyzenei mottóval operál a Moll, a versek is zenélnek benne. Ahogy az egész estét végigzenélte Simkó-Várnagy Mihály csellón és Farkas Izsák hegedűn, mindezt némi elektronikával megbolondítva, és jólesően sejtelmes atmoszférát teremtve.

Aki meg akar bizonyosodni arról, hogy a fentiek nem csak üres szavak: a Könyvhéten mindenki a saját szemével olvashatja a kortárs magyar irodalom ezen gyönygyszemeit, csak a végén nehogy ne tudjanak kiszakadni a fantáziavilágból. Mert nekem elhihetik, ezen szerzők tolla nyomán néhol igazán nehéz megkülönböztetni a valóságtól.