Manapság divatétel Budapesten a hamburger. Az egész őrület kezdődött a McDonald's erőszakos társadalomformáló kampányával, amelynek keretében sikerült elterjeszteni kis hazánkban azt a fílinget, hogy a mekiben ülni és élni jó: találkozz itt a barátaiddal, bonyolítsd itt az üzleti találkozóidat sőt, itt randevúzz. Míg az Egyesült Államokban többnyire a legszegényebb réteg majszolja a génmanipulált szendvicseket, nálunk egyre inkább az elit puccparjéja a sajtburgerezés. Persze, semmi bajunk ezzel a kajával, vannak Budapesten is helyek, ahol igen jól űzik ennek művészetét, bár azért az eredeti, amerikai mégiscsak más, nem is nagyon lehet kis hazánkban olyan húspogácsát beszerezni, mely labdába rúgna egy handmade amerikai eredeti mellett. Aztán a legnagyobb sokk akkor éri az embert, amikor betér a Jack's Burgerbe.

Persze, Lipótvárosban mindent el lehet adni, eléggé nagy a forgalom, így ez a vágóhíd jellegű étkezde is fent fog maradni. Pedig az „alkotók” szinte mindent elpuskáztak, amit csak lehet. Az ételrendelés és a kiszolgálás rendszere kaotikus, a pénztáros kislány és a konyhaművészek között a társalgás mondhatni nem igazán szalonképes, amivel nem lenne baj, ha a teljes vevőkör nem lenne kitéve ezeknek az energiáknak. Ráadásul nem olyan hosszú ideig, ahogy az történik. Egyszerűbben megfogalmazva: a kiszolgálás lehetne gyorsabb és kedvesebb. A szűzen érkezők minden bizonnyal a signature dishnek számító Jaks's Burgernél fognak kikötni. A szendvics alapvetően kicsi (ami több mint tíz percig készül gőzerővel), a benne lévő húspogácsa még kisebb és ízetlenebb, mindemellett pedig a buci kemény. Olyan, mint annak idején a Moszkva téri csalitos volt, amelyből két és fél harapás után igen hamar kiugrott a husi, maga mögött hagyva a savanyúságot ölelő bucit.

Ízlés kérdése, de tradicionális burgerzabálóként nem feltétlenül örülünk, ha szósszal mentenek meg egy hamburgert, a Jack’s-nél pedig ezzel játszadoznak. De ez még a kisebbik baj, a zsemle olyan émelyítően édes, hogy akár a Gerbeaud-ban is érezheti magát az ember. A szendvicshez adott sült krumpli nem sok, de pont elég ahhoz, hogy így-vagy úgy az éhség elleni tüneti kezelés megtörténjen. Az meg kifejezetten lehúzós, hogy a menüben nincs benne a „folyadék”. Utóbbi egyébként csak üdítő lehet, hiába esne jól egy pofa sör az itt felszolgált ipari élelemhez. A hamburgernél valamivel jobb választás a hot-dog, azt kevésbé tudták elszúrni. Az sem egy extra vállalás, de kétségtelenül élvezhetőbb étek, mint a burger.

Maga a hely is kinézete is a zavarodottságot sugározza: bent kevés a szék, sok a pult, kívül pedig nem lehet leülni egyáltalán, de legalább az asztal egyben szemetes is – így rövid úton szabadulhatunk.