Kíváncsian vettem a kezembe Müller írását, mindig is érdekelt, vajon milyen lehet egy bűnözővel, egy gyilkossal beszélgetni. Mit mondanak, miután lelepleződtek, hogyan értékelik saját tetteiket? Egyáltalán, hogyan készül fel a kriminálpszichológus egy ilyen beszélgetésre? Köszönhetően a rengeteg kriminek, amit eddig elolvastam vagy láttam, voltak elképzeléseim az egész procedúráról, de olvasva a könyvet be kellett látnom, Hollywood és a regények, bár sokban hasonlítanak a valóságra, még sem céljuk hűen tükrözni azt.

Vajon felismernénk-e egy sorozatgyilkost, ha szembejönne az utcán? Van valami ismertetőjegye a gonosznak? Miképp reagálnánk, ha megtudnánk, egyik ismerősünk gyilkosságot követett el? Ezeken a kérdéseken mindannyian elfilozofálunk életünk során. Müller pedig válaszokkal is tud szolgálni, azonban ezek nem túl megnyugtatóak, ellenben rengeteg új kérdést generálnak. "Azoknak az embereknek, akik összetett bűncselekményt követnek el, nincs sárga szemük. Nem karcolják körmükkel a padlót, és nem ég a Káin-bélyeg a homlokukon: három embert tettem el láb alól." (idézet a könyvből - a szerk.)

Müller a "savazós" gyilkossal, Lutz Reinstormmal való beszélgetésével kezdi könyvét, aki három embert egy-egy hordóba tuszkolva, sósavval leöntve temetett el. Miközben a brutális gyilkossal teázik a börtönben, apróságokra hívja fel az olvasó figyelmét: a mimikára, a mozdulatokra vagy épp azok hiányára és a ki nem mondott szavakra. S ezzel elkezdődik utazásunk a kriminálpszichológia berkeibe. Szép lassan megismerjük ezt a szakmát, amely legfőképp a kíváncsiságon és a megfigyelőképességen alapul. Leírja, hogyan álcázzák magukat a gyilkosok és rávilágít, mi magunk teremtjük meg az álcájuk legszükségesebb részét, azt hisszük, felismerjük a bűnözőket, ha előttünk állnak.

Ahogy egyre mélyebbre hatolunk a bűnözők és a bűnüldözők világában, úgy lesznek egyre megrázóbbak az esetek. Megismerünk egy férfit, aki kamaszkori erőszakos fantáziálásától egészen a bántalmazásig, erőszakig jutott. Félelmetes, milyen nyíltan képes erről beszélni, és mennyire nem érződik a párbeszéd olvasása során, hogy a férfi megbánta volna tetteit. Számára a nők megkéselése, bántalmazása pusztán szexuális fantáziájának kiteljesedése . A könyv utolsó része pedig szabályszerűen összeszorítja az ember mellkasát. Miközben végigolvassuk, hogyan jut el valaki a hétköznapoktól a gyilkosság gondolatáig, mik azok a tettek és események, amik elvezetik idáig az embert, rá kell ébrednünk, hogy sosem tudhatjuk kicsoda a másik és mit gondol valójában.

A Dialog Life sorozatban megjelent könyv letehetetlen, letaglózó olvasmány, amit mindenkinek csak ajánlani tudunk. Nem kell megijedni, bár a Bestiális emberek ráébreszt minket saját naivitásunkra, mégsem válunk tőle paranoiássá.