A pasi a szomszéd sír mellől– a darab (és a regény) címe már előre jelzi azt az ironikusan mai hangvételt,

[caption id="attachment_49891" align="alignright" width="195" caption="A mű alapjául szolgáló könyv borítója"][/caption]

melyen keresztül a két főhős, Desirée (Für Anikó) és Benny (Schneider Zoltán) elmeséli nekünk közös románcukat. Mindkettejük gondolataiba belelátunk, sőt elsősorban a gondolatokat látjuk, a konkrét történések másodlagosak, valódi párbeszédre pedig alig kerül sor – akárcsak a regényben, ahol fejezetenként felváltva, naplószerűen ismerkedünk meg hőseinkkel, pontosabban az eseményekre adott értelmezésükkel, reakcióikkal.  Nincs „objektív“ külső szem, mindenttudó narrátor, csupán A Férfi és A Nő áll előttünk a maga egyértelműségében.

Ha színháznak feladata, hogy bevonjon, megmozgasson, változtasson valamit a nézőben, akkor – úgy gondolom – ez az előadás elérte célját. Két kiváló színész mutatja be a mi ügyetlenkedéseinket, keresgélésünket, a másik nem megértésére tett gyenge próbálkozásainkat, mindezt magától értetődő könnyedséggel, szórakoztatóan, időnként harsány nevetésre, máskor önironikus mosolyra késztetve bennünket. Valló Péter rendezése mer letisztult lenni, a kávéházi környezetet élő gordonkaeffektek festik át tanyává, könyvtárrá, temetővé.

Ajánljuk az előadást mindazoknak, akik mernek néha tükörbe nézni, még, ha az a tükör görbe is, s akik nem ijednek meg attól, hogy néha önmagukon kell nevessenek.