Elvehetlek feleségül? – Nők ezreinek vágya ez a kérdés. De ami utána jön, az a világ egyik legnehezebb feladata, a működése – vagy épp nem-működése – pedig az egyik legkuszább rejtélye. Sokan próbálták már megfogni a szerelmi kapcsolatok lényegét, könyvek tucatjai szólnak a miértekről, hogyanokról. A legokosabb talán mégis Rhodes-hoz hasonlóan kellő humorral és öniróniával élni a szerelmet. Az Athenaeum Kiadónál megjelent könyvet semmi esetre nem adnánk házasulandók kezébe, bár a válások számát valószínűleg jelentősen csökkentené. A meg nem kötött, eleve kudarcra ítélt házasságokkal mindenképp.

A rövid, épphogy pár mondatos szösszenetek és a kicsit hosszabb, de még mindig legfeljebb egyperces kategóriát - alulról - súroló jegyzetek a házasságról, avagy csak a nő és férfi kapcsolatáról szólnak. Olyan egyedi, fanyar, vagy olykor inkább fekete humorba csomagolt karcolatok, amik így, alig néhány szóban írják le az emberiség egyik legkínzóbb és legégetőbb kérdését: „Miért akarja férfi és nő egymás szenvedéseit jogilag elismert módon tartósítani?"

A hetvennyolc, pikírt mondatokkal, metsző iróniával átszőtt életkép majd’ mindegyike nevetésre késztet. Ezek egy része őszinte, más része inkább csak a felismerés kínját leplezi, mert olyan ember nincs, aki valamelyik történetben magára ne ismerne – de egy nagyon közeli baráttal biztosan megesett már hasonló.

Kellemetlen, fájdalmas, kínos, sőt, olykor morbid csattanókba torkollnak a rövidke történetek, a házasságról alkotott, sztereotípiákba kövült poénok sorozatát zúdítja ránk az író. Azért van persze egy-két meglepően, már-már sziruposan rózsaszín és pozitív végkifejletre kifutó sztori is – de az arányok feltűnően torzak. A szerző egyébként házas, azt nem tudhatjuk, még meddig.