A Blaha Lujza téren álló, egykor Budapest legmodernebb szállodájának számító épület csodás enteriőrökkel, udvarias és figyelmes személyzetével azonnal elbűvölt minket, és nem csak ezért volt érdemes ellátogatni ide. A vasárnapi menü láttán csak ámultunk - ha létezik a mesebeli asztal, itt biztosan találunk belőle néhányat.

Félelemmel vegyes ámulat volt ez, belegondolni is sok volt, hogy ezt a sok finomságot mind végigkóstoljuk, csak az előételek láttán is inába szállna a bátorsága egy kis étkű vendégnek. Mi azért megpróbáltunk a sok, apró falatból is csak még apróbbakat enni, hogy semmi ne maradjon ki a sorból.

Az előételeket elégedetten kóstoltuk (szinte) végig, a szeder krémleves, a gazpaccho, a töltött szőlőlevél, a vargánya capuccino, a paradicsomos gombasaláta és a töltött gomba, mind-mind fenséges volt, arról a nem elhanyagolható körülményről pedig szintén külön megemlékeznénk, hogy ehhez frissen sült, még meleg péksüteményt is kaptunk. Ehhez képest már kevésbé volt meggyőző a teában érlelt pulykával készült saláta (bár a teából nem sokat éreztünk). Voltak viszont friss salátához készített zöldségek, öntetek és magok, ezekből mi magunk is állíthattunk össze saját ízlésünknek megfelelőt, amivel már tökéletesen elégedettek voltunk.

A levesek közül nekünk az aszalt paradicsomos mascarpone-val tálalt édesburgonya krémleves nagyon ízlett, a Jókai bablevesen viszont kicsit meglepődtünk. Összességében ugyan ez sem volt rossz, de a hagyományos, magyaros ízekhez szokott, és ezekre számító vendégeknek valószínűleg kissé halovány és íztelen lenne ez a változat.

A kifejezetten ígéretes kezdet után viszont egy komoly csalódás következett a főételeknél. A tenger gyümölcseivel készült kapros tagliatelle volt az első, amiből a kapor kilométerekre lógott ki, nem is beszélve arról, hogy bébipolip bizony rágós volt. Nem jártunk jobban a meggyszószos kacsacombbal és a borban párolt marhával sem, mindkettőért vérzett a szívünk, mert egy kis odafigyeléssel tökéletes lehetett volna mindkettő. Javítottak viszont a felhozatalon a frissen készített harcsanyárs – bár itt a zellert nem egészen értettük az összeállításban – és a vegetáriánusoknak készült főfogások: a zöldséges rétes sajtmártással kifejezetten ízletes és gazdag, a karamellizált hagymával készült tortácska nemkülönben finom volt. A pirított morzsával tálalt paradicsom viszont ismét nem vett le minket a lábunkról, kissé jellegtelen volt, bár ez némi fűszerrel még könnyen javítható.

[caption id="attachment_47591" align="alignleft" width="300" caption="A galéria megtekintéséhez kattintson a képre!"][/caption]

A desszertekhez kanyarodva ismét elégedettség töltötte el szívünket – az eredeti receptet felkutatva, mégis némileg újragondolva olyan Rigó Jancsit kínáltak az ebéd végén, ami az előző csalódásokért is kárpótolt némileg. Az Eszterházy torta is kellemes ízélményt nyújtott, és külön díjaztuk a cukorka szekciót, ami inkább apellált a felnőttek nosztalgiájára, mint a gyerekek aktuális kedvenceinek felvonultatására, de tökéletesen célt ért. A kevésbé édes desszerteket kedvelőknek gyümölcsökkel és édes péksüteményekkel, illetve sajtválogatással igyekeztek kedvében járni, a gyerekeknek pedig a külalakban izgalmasabb sütikkel kedveskedtek.

Az ebédhez természetesen italokat is felszolgáltak, üdítők, ásványvíz vagy bor korlátlanul fogyasztható, de a pezsgőt sem számolják, és természetesen az ebéd utáni kávé sem maradhatott el. Mindez pedig személyenként 6500 Ft-ba kerül.

Összességében egy kellemes ebédet költöttünk el, de maradéktalanul sajnos nem voltunk elégedettek, bármennyire is szerettük volna ezt írni. A hibákból persze tanulni is lehet, mi ebben bízunk.

[gallery link="file"]