Szögezzük le rögtön az elején azok kedvéért, akik nem tudnák: Mick Hucknall hangja elképesztően jó. Nem egy fekete soulhang, de ez nem is baj, a „vörös” új színt hozott a műfajba, és hála istennek, ez nem is változott az eltelt csaknem harminc év alatt. Tudja ezt ő is, és ez ad neki annyi önbizalmat, hogy magabiztosan álljon ki a színpadra.

Ezt érezhette az is, aki ellátogatott a Papp László Budapest Sportarénába, ahol a koncert valóban Mick Hucknallra épült: puritán díszlet, semmi showelem, még egy becsületes soulkoncerten nélkülözhetetlen háttérvokálosok sem zavarták a főszereplő produkcióját. A zenekar tette a dolgát, a hangosítással sem volt gond, szépen csengett az a hang. Rutinból.

És ezzel nem is lett volna baj egészen odáig, amíg Mick Hucknall saját, vagy legalábbis a Simply Red által sikerre vitt dalokkal állt ki. Látszott, mennyire átéli ezeket, a közönség is együtt tudott élni vele – annál is inkább, mivel nyilvánvalóan az megy el egy ilyen koncertre, aki szereti ezeket a számokat.

Mick azonban úgy döntött, továbblép, és nagy amerikai soulslágereket ad elő. Most tekintsünk el attól, hogy a setlistben volt Beatles, Animals és még ki tudja mi minden, amit erős túlzással sem sorolhatnánk a soul kategóriába. A gond inkább azzal volt, hogy az énekes nem sok energiát fektetett abba, hogy a saját képére formálja ezeket a dalokat. Többnyire vagy egy az egyben letudta őket, vagy – ami még rosszabb – megpróbálta kicsit átformálni. Tény, nem ez volt a jellemző, de mivel egy ilyen próbálkozás áldozatául esett e sorok írójának egyik kedves dala, Otis Redding balladája, a That's How Strong My Love Is, aligha sikerülne túllépni rajta.

Ezekből a feldolgozásokból egy-két kivétellel éppen az hiányzott, ami a soulba szó szerint is lelket öntött annak idején: az a mélyen átélt szenvedély, ami megvolt Otisban vagy az ugyancsak megidézett Ray Charlesban és Etta Jamesben. És amit – még ha némi popmázzal is – megtaláltunk a Simply Red olyan dalaiban is, mint a Money Too Tight (To Mention), a Holding Back The Years vagy a zenekar legnagyobb slágere, az If You Don't Know Me By Now. Ami, emlékezzünk csak vissza, egy igazán jó feldolozás abból a fajtából, amelyik el tudta feledtetni az eredeti (Harold Melvin & The Blue Notes-féle) verziót.