A tárlat a Kárpát-medence tojásíró és tojásfestő művészetének kiemelkedő alkotásait mutatja be, olyan különlegességekkel együtt, mint a díszített kacsa-, strucc- és emutojások, de megtekinthetők patkolt, gyönggyel díszített és áttört tojások is.

Kiemelkedő szerepet kapnak a tárlaton a Tolna megyei népcsoportok, a bátai katolikusok és bukovinai székelyek, valamint a váraljai reformátusok csodálatos remekei, a viaszírt és a viaszírt és karcolással díszített tojáscsodáknak külön enteriőrt szentelnek. A sárközi szőttesek, hímzések motívumait használták fel munkáikban a bátai díszítők, ők viszont nem dolgoztak viasszal, csak festették a tojásokat. Az egyik legismertebb bátai motívum a gereblyés minta, ami a mezőgazdasági munkákra is utal – ez is jó példája annak, hogy a mindennapi élethez, a munkához kapcsolódó motívumokat is szívesen használták.

A tojás, mint a termékenység szimbóluma már a 12. századtól szent terménynek számított, olyan motívumról azonban nem tudnak a kutatók, amely kifejezetten a termékenységre utalt volna. A hazai és a Kárpát-medencében hagyományosan használt motívumok mára összekeveredtek, az egyes motívumok eredetéről maguk a díszítők is ellentmondásosan mesélnek.

Bátán és a Tolna megyében letelepedett bukovinai székelyek körében ma is élő a népművészeti hagyomány, a külső Sárközhöz tartozó Váralján jelenleg nem folytatják a tojásdíszítés tradícióját.

Forrás: MTI