[caption id="attachment_47344" align="alignright" width="300" caption="MTI Fotó: Kelemen Zoltán Gergely"][/caption]

Hamarosan társakat is kapnak majd, a szegedi fókacsapathoz még két leányzó csatlakozik Németországból. Remélhetőleg elnyeri tetszésüket az új otthonuk, és talán szegedi fókaborjaknak is örülhetünk előbb-utóbb.

Az Atlanti- és a Csendes-óceán partközeli, kevésbé sós vizeiben őshonos borjúfókák a leggyakoribb fókafajnak számítanak. Régebben húsukért és zsírjukért is vadászták őket, ma pedig a halászhálók jelentenek veszélyt rájuk, ezért is öröm, hogy az új jövevények biztonságos helyen élvezhetik a mindennapokat, és közben az állatbarátok is megfigyelhetik őket. Akár azt is, amint napi 4-8 kilónyi, heringből és tintahalból álló menüjüket fogyasztják.

Az új lakók egyébként jelenlegi 80-90 kilogrammos tömegüket meg is duplázhatják, mire felnőnek, és akár két méteresek is lehetnek majd. A kisfókákra viszont még biztosan várnunk kell, a hölgyek 2-6, az urak 3-7 éves korukban kezdenek ismerkedni a másik nemmel.