„Van még remény” – nevettünk fel egyszerre ketten csajok a film vetítésén, amikor kiderült, hogy Nat 7 hónapnyi ismeretség után megy hozzá Josh-hoz. Az alkotás végére azonban eljutottunk arra a pontra, hogy „lehet, hogy jobb ha nincs remény és mi jártunk jobban”. Mindeközben pedig röhögtünk egy keveset, de azt azért nem állítanánk, hogy mesterművet láttunk.

Nat (Rose Byrne) és Josh (Rafe Spall) két teljesen különböző személyiség, kapcsolatukat mégis idilli boldogság övezi. A mesébe illő esküvőt azonban nem mindenki fogadja az alkalomhoz illően. Mind a család, mind pedig a barátok kétkedéssel viszonyulnak a frigyhez, és nem jósolnak hosszú jövőt a két szerelmesnek. A házasság első éve számtalan kihívást tartogat Nat és Josh számára, és az összeszokás időszakát egy roppant kínos kérdés bonyolítja. Vajon tényleg az életre szóló Igazit választották? Miközben Nat és Josh a választ keresik, olyan szerelmi alternatívák bukkannak fel életükben, mint az ex-barátnő Chloe (Anna Faris) és az új munkatárs Guy (Simon Baker). Az évforduló közeledtével egyikőjük sem akarja feladni a házasságot, de közben egyre csak felteszik maguknak a kérdést: ez tényleg ennyire bonyolult lenne?

A romantikus vígjátékok általában a pasikat állítják be a szemétnek, és a nők a tökéletes, árva, elhagyatott lények, akikkel azok a dögök kiszúrtak. Dan Mazer rendező filmje azonban fordít ezen és egyáltalán nem állítja be szemétnek a pasikat, sőt, Nat az, akit úgy isten igazából felpofozna a néző. A kívánt hatást el is éri az alkotás: férfiak, nők egyaránt ferde szemmel néznek Natre, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy körülbelül a film negyvenedik perce környékén járhattunk, amikor egyszer csak egy férfihang szólalt meg a teremben: „hülye p...a”.

A film számos poént vonultat fel, több olyan mondat hangzik el benne, amelyek biztos, hogy baráti csevelyeken idézetként szólalnak majd meg. A film pont annyira nyálas és romantikus, amennyire kell, nem megy túl egy ponton, szerencsérre nem lesz tőle olyan érzése a nézőnek, hogy „de jó, hogy nem ettem több pattogatott kukoricát, mert csúnyán nézne ki a mozi padlóján...”.  Mazer alkotása szerethető lesz attól, hogy nem idealizálja  a házasságot, a  szereplőket és nem a klissék szerinti végkifejletet hoz.

Az Az a bizonyos első év nem csupán csajos film, férfiak is remekül szórakozthat rajta.