Játszotta már Jézust, szerepelt többek közt a Vámpírok Báljában, az Evitában, Az Operaház
Fantomjában, illetve számos operettben. Jelenleg Arany János Toldijából készült zenés költeményben játszik, de mellette három laki életet él családjával, és első önálló koncertjére is készül – Bot Gábor életében nincs megállás, de ez számára természetes.

December 2-án kerül megrendezésre első önálló koncerted az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Milyen programmal, milyen dalokkal készülsz?

Érdekes műsor lesz – olyan szempontból rendhagyó, hogy minden benne van, amit eddig a pályám során csináltam, a klasszikus daloktól az opera áriákon át az operettekig, musicalekig, illetve a könnyűzenéig. Semmiféle tematika nincs benne, vagyis egyetlen rendező elvhez alkalmazkodtunk csupán, hogy nekem mi tetszik. Bízom abban, hogy ez a közönség igényeivel is találkozni fog. Ez nyilván mindig kétséges, de a cél az, hogy mindenki találjon a dalok közt neki tetsző műveket.

Hogyan épül föl ez a koncert a szerkezetét tekintve? Lesz egy komolyzenei része, illetve egy lazább, modernebb dalokat tartalmazó fejezet is?

Az első felében a klasszikus zenéé és operetteké a főszerep, a második részben pedig musicalek és könnyűzene hallható majd. Az első résszel az a célom, hogy azok a nézők is halljanak komolyzenét, opera áriát, akik nem ismerik vagy nem kimondottan szeretik ezeket a műfajokat. Bepillantást engedni nekik a zene ezen birodalmába is. Eddig tőlem szívesen fogadtak egy-egy áriát, sőt a visszajelzések alapján már várják, hogy klasszikust is énekeljek.

Jól gondolom, akkor ez egy hátradőlős, behunyt szemmel a zenére hangolódós koncertélmény lesz?

Igen, ilyesmit szeretnék. Nem szándékozom show-műsort csinálni, és ugrabugrálás sem lesz a színpadon, viszont szeretnék egy hangulatot, egy emóció-bombát átadni. Jó volna, ha ez az este emlékezetes maradna a közönség számára.

A koncert egyébként egyfajta visszatekintés, esetleg egy álom jelenbeli megvalósulása, vagy inkább valamiféle üzenet a jövő felé arról, ki vagy te, és mit szeretnél továbbvinni?

Inkább visszatekintés: egyfajta váza, kivonata annak, amit eddig csináltam. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem ez a jelen, és nem ez a jövő. Ezt a koncertet ebben a formában valószínűleg csak most, egyetlen egyszer tudjuk megcsinálni. Nagyon kockázatos az első félidőt csak klasszikus dalokkal kitölteni, és ha ennek a dolognak lesz folytatása, akkor változtatnunk kell majd a műsoron, valószínűleg populárisabb műfajok felé kell majd elmennünk.

A próbafolyamattal hol tartotok?

Már volt egy próbánk Czomba Imi zenekarával és egy próbánk a Jazz and More-ral. Még kettő
lesz a zenekarral egy a kórussal, és aznap helyszínen a főpróba. Már átjátszottuk a dalokat, és bízunk benne, hogy mire kell, összeáll az egész.

Van a koncertedre összeválogatott dalok közt olyan, ami különösen közel áll a szívedhez?

Inkább azt mondanám, hogy mindegyiket szeretem. Azért is válogattam be ezeket a repertoárba, mert az adott műfajokból ezeket kedvelem legjobban.

Ezek szerint a számos zenei stílus közül is mindegyik egyformán közel áll hozzád?

Persze, hiszen mindegyiket műveltem, mindegyikben megfordultam. Valamilyen szinten mindegyik én vagyok, és nem is szeretnék különbséget tenni ezek között. Az más kérdés, hogy az élet megteszi, mert például klasszikus zenét a Zeneakadémia óta nem igazán énekeltem színpadon, mert nincs rá lehetőség. Igény volna is rá, de a szervezők nem merik ezeket bevállalni. A dalesteknek jelenleg nincs gazdája, én úgy látom.

Te általában nagyobb közönség előtt játszol színházban…

Igen, és össze sem hasonlítható a kettő. Egy színházi előadás egy hosszas próbaidőszak folyománya, tehát ott teljesen kidolgozott, beállított jelenetek és dalok vannak. Ott nincs olyan mértékű spontaneitás, mint ami például a koncertemen várható (mosolyog).

Kedvenc szerepeid vannak?

Mindig az, amit éppen játszom. Jelenleg Zalaegerszegen, Szolnokon és Budapesten is dolgozom, musicalekben és operettekben egyaránt színpadra lépek. Szeretem ezt is, azt is.

Olvastam, hogy Jézus szerepét eljátszottad 2001-ben Miskolcon, majd 2011-ben Szolnokon is. Ugyanaz a név, a szerep viszont mégis lehet más…

Teljesen más volt, hiszen amikor először játszottam, még nem tudtam olyan apró dolgokra figyelni, mint amikor másodszor kaptam meg a szerepet. Ráadásul 10 év sok idő egy pályán sokat értem, és maga a darab is fejlődött. Ha még egyszer eljátszhatnám, amire 41 évesen már nincs túl sok esélyem, biztosan megint eltérő élmény és tapasztalat lenne számomra.

Ha jól tudom, döntően pozitív karaktereket játszol.

Így van, de nem azért, mert nem szeretnék egy-egy negatív hős bőrébe bújni, csak valahogy mindig olyannak ítélik meg a fizimiskámat, hogy inkább pozitív hős szerepét osztják rám. De ebben is volt kivétel, mert A Vörös Pimpernelben a pozitív és a negatív karaktert is játszottam Szolnokon.

Ez nem furcsa?

Most már nem. Amikor ezt csináltam, akkor kicsit tényleg érdekes volt: a próbák alatt álltam a színpadon, és mondtam magamnak a végszókat. Egyszer a jó fiú voltam, egyszer pedig a rossz. Ilyen szempontból nyilván furcsa, és nagy koncentrációt igényel. De ha tudom mindkét karakter szövegét, illetve, hogy a darabban hol foglalnak helyet, és a kellő próbaidőszak is megvan, akkor azért lehet ezt egyeztetni.

Kollégáidtól úgy tudom, az nem is lehet kérdés, hogy alaposan felkészülsz a szerepeidre, hiszen elég maximalista, tökéletességre törekvő színésznek ismernek téged.

Igyekszem. Szerintem ebben a szakmában is elengedhetetlen, hogy valaki pontosan és megbízhatóan dolgozzon.

Ez gondolom, a közönségnek is tetszik. Sok rajongód van?

Szerencsére van egy kisebb csoport, akik mindig figyelemmel kísérnek, és ez nagyon jól esik. Olykor meglepnek apró ajándékokkal, például plüssállatokkal, melyeknek nálam jobban csak a kislányom örül, ugyanis ő játszik ezekkel.

Ezek szerint, ha nem dolgozol, a családoddal töltöd az időd?

Nem mindig, mert jelenleg három helyen lakunk az országban: Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színházhoz köt minket a szerződésünk, Kistarcsán van az otthonuk és most Szolnokon is bérelünk egy lakást, mert januárig ott játszunk a Bál a Savoyban című előadásban. Nálunk elég megszokott jelenség, hogy én sokat vagyok úton, de ha nem, akkor természetesen kihasználjuk a szabadidőt, és együtt vagyunk.

Család, szerepek, első önálló koncert… Van még bármi olyan álmod, vágyad, ami nem valósult meg?

Igen, a negyedik, ötödik, tízedik, huszadik saját koncert (mosolyog).