Jean Mattern a második világháború vége alatt történtekkel vázolja elénk az apa megpróbáltatásait, egy tizenéves gyerek szemével, de az idősödő férfi értelmével. Egy olyan gyermek határozott és nehéz döntéseinek következményeit ismerhetjük meg, aki szülőfaluját és Temesvárt még sose hagyta el. Akinek volt akkora élni akarása, hogy idős nagymamáját hátrahagyva, barátjával együtt elmeneküljön az oroszok elől. Megismeri a hosszú vándorlás alatt az éhezést, a nélkülözést. Megtanulja, hogy csak magára számíthat, hiszen mindenki ellensége lett a felfordult világban. A budapesti pályaudvaron hátat fordít a legjobb barátjának is, mikor belátja, hogy az, amit ő képvisel, nem egyezik a saját értékrendjével. Így találja magát Franciaországban. Hátat fordít előző életével, és igazi franciává lesz. Megismerkedik a későbbi feleségével, akivel közösek a gyökereik, de ő is felejteni akar. Tőle várja a tejjel-mézzel folyó Kánaán eljövetelét. Együtt alapítanak családot, és idillikus, francia életüket gyerekek teszik teljessé. Nem gondolnak a múltra, nem beszélnek magyarul még egymás között sem. Azonban történik egy tragédia, ami az apát visszarepíti a szakadékba, és újra próbálja értékelni az életét.

A kis könyv minden szava, mondata hatalmas erővel bír. Bocsánatkérés a gyerekkori baráttól, a hátrahagyott nagymamától, az apától és a testvérektől, akikről semmit se tud a háború óta. A cselekmény csapongó, ugrál a régi barát, a feleség, és a szökés között. Féltem elvesztem a fonalat és nem tudom kibogozni a csomót. Mégis a szálak szövögetése teszi a regényt erőssé, lehengerlő erejűvé. Bár elképzelni sem tudom, min mehettek a szereplők valójában keresztül, elgondolkozom, mi tehetett egy gyermeket ennyire erőssé. Mi az, ami a háború, majd a forradalom után is nyugatra menekült embereket idegen országban tartja? Mi az, ami őket ott is magyarrá teszi a hétköznapi életben? Vajon, ha eljön a tejjel-mézzel folyó Kánaán, képesek vagyunk maradéktalanul boldogok lenni, vagy előtörnek a régi fájdalmak?

Olyan regény ez, amely a gyökerek elvesztésről szól. Szomorú, elgondolkodtató, lebilincselő. Mióta elolvastam, sokszor eszembe jut. Még fog is. Aki a mély, drámai könyveket szereti, mindenképpen olvassa el.