Kultography

Társadalomkritikával fűszerezett Muse

Társadalomkritikával fűszerezett Muse

Kultography írása itt: - 2012-10-27 11:00

Óvatosan kezdtem neki az új Muse album hallgatásának, mérsékelt lelkesedéssel, imbolyogva az optimizmussal beoltott realizmus határán meg-meginogva néhány negatív kritika hatására, és csak sokadik hallgatásra derült ki, hogy nem kellett volna ennyire tartani tőle. A két beharangozó kislemez – a 2012-es Londoni Olimpia hivatalos dalaként rongyosra játszott Survival, és a Madness, amelynek klipje váltott ki sokakból hangos nem-tetszést – jó választás volt ahhoz, hogy a Muse-rajongók és nem-rajongók kíváncsiságát is felkeltse. Én személy szerint azt éreztem, hogy ezt a lemezt hallanom kell, mert a két dalt mintha nem is egyazon banda készítette volna. És még nem volt vége a meglepetéseknek.

Az újításokon kívül azért továbbra is megmaradtak a Muse-t régóta jellemző stílus- és ismertetőjegyek: Matt szemmel is alig követhető gitár- és zongorajátéka mellett visszatért a fejhangokhoz is, de a masszív basszusok és a ropogós dobok sem maradtak ki a dalokból. Ugyanígy hiányérzetem lett volna a több-/sokszólamú vokálok, a már-már himnikus, grandiózus kórusbetétek és a szimfóniákat megszégyenítő hangszerelések nélkül. Ami még szembetűnő – illetve inkább feltűnően kihallható – az albummal kapcsolatban az a mai gazdasági-, társadalmi- és politikai rendszerek kőkemény kritikája, a lázadás a dalszövegekben, ami azért szintén nem szokatlan a bandától.

Nem okozott ugyan túl nagy meglepetést a mai trendek mellett, hogy a banda a megszokottnál jóval több elektronikát használ a lemezen, ahogy az sem, hogy a dubstep sem maradhatott ki – de újdonságként azért kiderült: ezt is lehet úgy használni, hogy a végeredmény ne csak ütemtelen zajokból összedobált egyveleg legyen, hanem élvezeti értékkel is bíró, zeneként aposztrofálható hangzást kapjunk. És bár erről is csiripeltek már a madarak a lemez megjelenése előtt, azért a Chris által felénekelt két dal így is merőben új volt – mintha nem is a Muse-t hallanánk. Tény, hogy a két hang össze sem hasonlítható, de az első döbbenet után érdemes ezeket is újra meghallgatni és kicsit elvonatkoztatni az elvárásoktól.

Aki pedig élőben is szeretné meghallgatni az új album dalait, az megteheti a november 20-án, a Papp László Budapest Sportarénában tartandó lemezbemutatón. Nagyszabású show lesz, ez az egy biztos.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása