Nagy várakozás előzte meg a Kosheen új korongjának megérkeztét a lelkemben, majd nagy csalódást ért, amikor betettem a CD-t a lejátszóba. Szürke, egysíkú, albumot kaptam, amely meglehetősen unalmasan, kicsit depresszíven, lendület nélkül indul. Menet közben valamelyest felpörög, de a tempó soha nem válik az igazivá, a dalok nem túl eredetiek, sokszor volt „mintha ezt már hallottam volna valahol” érzésem az Independence hallgatása közben. A 15 tracket tartalmazó lemez olyannyira érdektelen, hogy amikor először hallgattam úgy múlt el, hogy szinte észre se vettem, fél óra-órával később eszméltem rá, hogy csönd van, nem szól semmi a háttérben. Második hallgatásra igyekeztem koncentrálni, hogy ne kalandozzon el a figyelmem, de nem igazán sikerült, nem tud lekötni az anyag. Olyannyira nem, hogy sokadik hallgatás után sem tudok egy igazán maradandó, ütős szerzeményt kiemelni.

Az Independence a Kosheen negyedik stúdióalbuma, a kiadvány többek között a dup step, a drum and base és a downbeat stílusokat ötvözi, nem túl izgalmasan. Bízom benne, hogy ez csak egy kis bukkanó lesz a banda karrierjében, mert kár lenne értük, az előző lemezeik kimondottan jól sikerült, az olyan slágerek pedig mint a Hide u, a Catch és a Wasting my time bármikor újrahallgathatóak anélkül, hogy elavultnak tűnnének.