A terhesség a női irodalom egyik kedvelt témája – nem meglepő módon. Érdekes azonban, amikor valaki úgy közelíti meg a jelenséget, hogy a nő nem egyből rózsaszín ködben úszik, egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül, hanem más gondolatok, sőt, félelmek is felmerülnek a gyermekkel kapcsolatban. Hiszen nem mindenki számára egyértelmű a reakció. Mi történik az eddig felépített karrierrel? Valóban le kell róla mondani? Tényleg választani kell? És mi van, ha valaki inkább a karrier felé kacsingatna? Vagy éppen egyedül vállal gyereket – lehetséges ez, hogyan és hogy lehet megküzdeni vele? Ráadásul, ha mindezek a kérdések negyven felé közelítve találják meg az embert, mit lehet tenni? A felvetések nagyon is aktuálisak, hiszen ma már megszokott, hogy a „gyengébbik nem” is épít karriert. A gyerekvállalás kitolódott, minden felgyorsult, ezért sok nő számára nem egyértelműek a kérdésekre adandó válaszok, vagy ha mégis, akkor is gyakran van jelen a félelem.

Milly Johnson regényében három, lassan negyvenes barátnő egyszerre esik teherbe, ám nem mindegyikük örül a helyzetnek. Helen ezt teszi, ám férje, úgy tűnik, kevéssé lelkes, sőt… Ráadásul a nőnek még ott a múltja is, amivel egyszer szembe kell néznie. Janey-t épp előléptetik, amikor hirtelen arra eszmél, hogy gyereket vár… ami furcsa, hiszen mindig vigyáztak – mi lesz így a karrierrel? Elizabeth teherbe esik, de nincs társa, akivel megoszthatná félelmeit. A múltja miatt,  neki azt  a kérdést kell nap mint nap feltennie magának, hogy mi történik, ha nem fogja szeretni a gyerekét.

Az írás önmagában egy lenne a szokásos lányregények közül, de szerencsére mégsem kell a limonádé kategóriába elkönyvelnünk.  A veszély fennállt, hiszen néha már-már túl meseszerű a történet, néha homlokráncolóak a szituációk, néha a kedvesség-bájosság elindul abba az irányba, amikor már kezd túl sok lenni. Ám amiért mégsem csak egy nagyon könnyed, agykikapcsoló regényként tarthatjuk a kezünkben, az az, hogy a karakterek dilemmái a rózsaszín és meseszerű mellékszálakkal együtt mégis igaziak. Olyan kérdéseket taglal, nem is felszínesen, melyek valóban jelen vannak a nők között, melyeket nem lehet egy legyintéssel elintézni, hiszen az érintettek számára igenis komoly problémákról, félelmekről van szó. Ezért lesz a könyv olvasható, elgondolkoztató és nagyon is emberi.