Evans új regénye, a Semper fortis egy western-rajongó kisfiú, Tom Bedford életébe vezeti be olvasóját. Tommy egész életét tragédiák és drámák övezik, sokszor saját maga se tudja, hol van és miért is kell ott lennie. Nehéz a regény tartalmáról úgy beszélni, hogy ne csapjak le egy csattanót sem, és ne vegyem elejét akár egy izgalmas szál felgöngyölítésének. ezzel pedig már sokat el is árultam a könyvről. Sok szálon és időben futó történet ez, amelynek középpontjában Tommy áll, de az író gondosan ügyel arra, hogy a mellékszereplőket időnként kiemelve, az ő gondolataikba is bepillantást nyerhessünk.

A Semper fortis (a főhős iskolájának jelmondata ez, jelentése: Teljes erőbedobással), nagy erénye, hogy az író izgalmas karakterekkel és élettörténetekkel szőtte át az alapsztorit, az ő megismerésük nem csak a "lényeg" megismerésének késleltetésére szolgál. Habár valószínűleg mindenkinek meglesz a kedvenc szála olvasás közben, a többit is izgalommal olvassa majd végig. A szereplők jól megrajzoltak, színesek, a díszlet pedig nem is kevés, de nem is túl sok: éppen annyi, amennyi elfedi azt az érzelmi hullámvasutat, amelyre Evans felültet mindannyiunkat.

Aki szerette A suttogót, minden bizonnyal ezt a regényt is szeretni fogja. Egyszerűen azért, mert Nicholas Evans patikamérlegen mérte ki a hozzávalókat, és ezeket olyan zseniálisan vegyítette és csomagolta, hogy talán nekünk, olvasónknak sem tűnik fel, hogy míg az egyik percben a sírás szorongatja a mellkasunkat, a következőben mosoly ül az arcunkon. Mindeközben pedig egy kicsit sem érezzük a végeredményt csöpögősnek, vagy túl soknak. Tommy és családja történetéből minden drámaiság és tragédia ellenére árad az életszerűség, ami a maga bonyolultságában és egyszerűségében is mindannyiunké. A suttogóhoz hasonlóan ez a történet is több korosztályt szólít meg. Felráz és megnyugtat, sokszor ugyanabban a pillanatban, miközben folyamatosan emlékeztet:

Minden csendben ott a vihar, és minden viharban ott van a csend. Sokszor egy cowboykalap alatt.