Az, hogy Neil Gaiman átdolgozta az Amerikai Isteneket nem teljesen pontos megfogalmazás: a kötet, amelyet az olvasó a kezében tarthat a teljes eredeti szöveg, amelyet Gaiman írt, ezt szerkesztették annak idején a kiadáshoz. A szerzői vátlozatban módosított most némileg az író, de a fontos az, hogy ez alkalommal (szinte) teljes egészében úgy kapják kezükbe a művet az olvasók, ahogy azt az alkotó elképzelte. Gaiman bevallása szerint e kötetben körülbelül 12 ezer szóval több van, mint az egy évtizeddel korábbiban.

A történet főhőse Árnyék, aki miután szabadul a börtönből rájön, hogy nincs hova mennie: felesége egy nappal korábban elhunyt, akárcsak legjobb barátja, akinél munkát vállalt volna. A sors azonban összehozza egy furcsa férfival, Szerdával, akihez végül elszegődik, hiszen más lehetősége úgy sincs. Ezzel pedig a férfi egy különleges küzdelem kellős közepén találja magát. Másfél évnyi munkája során kénytelen megtanulni: a múlt sosem hal meg igazából. Különös helyeken kár, különös dolgokkal találkozik és közben olyan titkok kerülnek napvilágra, amelyekkel lélekben kell megüzdenie. Amerikában vihar dúl, csak a kérdés az, hogy pontosan milyen viharról is beszél a szerző...

A pontos történetet ennél hosszabban nem részleteznénk, mert azzal sok mindent elárulnánk, illetve ez az a regény, amelyet mindenkinek magának kell értelmeznie, mert a cselekmény minden ember számára mást jelent, mindenkiben más indít el. Azzal pedig, hogy ecseteljük az eseményeket, valamelyest megfosztanánk ettől a lehetőségtől az olvasót.

Gaiman a friss kiadás bevezetőjében azt írja, hogy egy nagy, fura, csapongó könyvet akart írni, és ez sikerült is neki. Ezzel teljes mértékig egyetértünk vele, a csapongás azonban úgy sikerült, hogy tökéletes, jól szerkesztett, kitűnő képiséggel megírt egészet alkot.

Az Amerika istenei kétségkívül Gaiman legjobb regénye, amelyet a most megjelent formájában azoknak is érdemes elolvasniuk, akik a korábbi kiadásból már ismerik a történetet.