Annyit elöljáróban biztosan elmondhatok, hogy nem ajánlott rövidebb vonatút alatt nekikezdeni a kötet olvasásának. Ugyanis amellett, hogy a hatására sürgető vágy ébred az emberben arra, hogy a szerelvény meg se álljon Timbuktuig, a kötetbe feledkezés nagyban megnöveli a vonaton ragadás esélyét is. Bár az is tény, hogy keresve sem lehetne egy vonatnál, busznál, kompnál hangulatosabb helyet találni az Útikalauz olvasásához. Már csak azért is, mert a szerző is lépten-nyomon arra bíztat: utazzunk! Bármikor, bárhová, csak induljunk el. Természetesen a könyv a szomszéd városnál különlegesebb helyszínekre visz el, de mégis végig tartja magát ahhoz, az utazók által kedvelt bölcsességhez, miszerint nem a cél, hanem maga az út az, ami számít. Az, hogy neki merünk vágni, hogy nem adjuk fel, hogy feltaláljuk magunkat, hogy élményeket szerzünk, emberi kapcsolatokat alakítunk ki, a miénktől különböző kultúrákkal érintkezünk.

Végig érződik az a nagyon szimpatikus ifjonti hév, amivel a szerző a világot és ezt a „hátizsákos utazó”-életmódot látja. Ez nem véletlen, lévén Belényi az egyetemi évek során a nyári szünetekben kapott rá a világjárásra. Történeteknek ezért nincs híján, és szerencsére nagyon élvezetesen és stílusosan ír, nem szépít és nem affektál, olyan, mintha egy jó barát osztaná meg velünk az élményeit. Elmondja, hogy ez a fajta, kényelmetlen és kiszámíthatatlan utazás nem való mindenkinek. Hogy lesz olyan, aki, miután egyszer kipróbálta az önálló utazást soha többé nem fog lemondani a turistabuszokról, de lesz, aki soha többé nem is akar majd hazajönni. Nem titkolja, hogy rejlenek veszélyek a vállalkozásban, hogy nem fogjuk betegségek, várakozás, idegeskedés nélkül megúszni. De ez az ára annak, hogy különleges történeteink és élményeink legyenek, hogy a világot megismerve önmagunkat is jobban megismerjük, csak elég bátornak kell lennünk ahhoz, hogy kockáztatni merjünk. És, ha jobban belegondolunk, a következő utcasarkon is ugyanakkora eséllyel üt el egy autó vagy rabol ki valaki, mint egy idegen országban, akkor meg mitől félnénk?

Emellett igazán hasznos trükkök és tippek tömkelegével is ellátja a gyanútlan delikvenst, minden fejezet végén összefoglalva az adott rész legfontosabb információit, ami igaz néha kicsit suta, de egyáltalán nem tesz rosszat a könyvnek. A különböző beszámolók érzékletesen adják vissza az adott, főként egzotikus országokat, rámutatnak az itthoni és külföldi bürokrácia poklára vagy a helyi szokások betartásának fontosságára. Pontos kalkulációkat is találhatunk, hogy a rendelkezésünkre álló költségvetéshez leginkább alkalmas utat tudjunk megtervezni, ezzel is bizonyítva, hogy az utazás semmi mástól nem függ, csak a szándéktól. Minden más körülmény megoldható.

Ez az őszinte lelkesedés személy szerint igazán ragadósnak bizonyult, az utolsó sorok után azonnal kész lettem volna felkapni a cuccomat és kiállni a legközelebbi autópályára stoppolni. Persze tudom, nem ez az utazás legokosabb módja, és a könyv sem javasolja, hogy ennyire meggondolatlan döntéseket hozzunk, de a nem is olyan mélyen szunnyadó kalandort sikeresen felébresztette bennem, egy lépéssel közelebb terelt az útra keléshez. És, mint tudjuk minden út egyetlen lépéssel kezdődik…