Jon Courtenay Grimwood  ismét Velencébe hívja olvasóit, ahol Tycho és Lady Guilietta sorsának újabb eseményeit ismerhetik meg, egyre mélyebbre áshatnak a trónért harcot vívó uralkodók ármányainak világában.

A kötet felépítése hasonló, mint az elsőé volt, itt is marad a shakespeare-i érzet. Az első lapokon a középkori Velence térképe látható, majd az uralkodó hercegi család, a Millioniak családfája (akik Marco Polótól származnak) következik. Ebből a kötetből sem maradhatott ki az elejéről a szereplők bemutatása, ahogy a Shakespeare idézetek is újra megjelennek a műben. Számos, az előző részben megismert szereplő visszatér, de néhány újjal is találkozhatunk a Száműzött angyalban.

Az Assassini-trilógia második részében tovább folyik a harc Velence uralkodói pozíciójáért és ezáltal a városért. Az immár lovaggá ütött Tycho mindent megtenne azért, hogy a frissen megözvegyült Lady Guilietta szívét megnyerje, azonban a lány gyűlöli őt, főleg azért, mert úgy véli, Tycho megmenthette volna a férfit, akit szeretett, de nem tette. De a lány nem élheti nyugodtan gyászéveit, keze ugyanis értékes dolog a Velence irányítására vágyók szemében. Hiszen, akihez a lány hozzámegy, idővel jogot formálhat a trónra.

Tycho eldönti: megmenti a lányt, igyekszik megóvni őt attól, hogy akarata ellenére férjhez kelljen mennie. A küldetéséhez segítőtársat is talál Rosalynban, a kolduslányban, akit az előző részben megöltek, azonban Tychónak sikerült visszahoznia őt a sírból. Miközben a történet halad előre, egyre többet megtudhatunk a fiú múltjáról is, bár kiléte még e rész végére sem válik teljesen tisztává.

Az izgalmak, az ármány, a szerelem, a viszályok most sem hiányoznak a regényből, egy percre sem unatkozik majd az, aki olvassa. A Jaffa kiadó gondozásában megjelent könyvet azonban csak azoknak ajánljuk, akik olvasták az első részt, anélkül ugyanis szerintünk nem igazán érthető a történet.