A népszerű programok előtt már 2 órával célszerű volt megjelenni és kivárni a pénztárak előtt kígyózó sort. Karszalagot a helyszínen már nem lehetett venni, csak azokat engedték sorba állni, akik korábban beszerezték. A legtöbb színház limitálta a nézők számát, az igény általában a maximált létszám többszöröse volt. Így a kulturált viselkedés is elmaradt: a tolakodók bejutottak és megnézhették az előadást, a többieknek végtelen sajnálatukat fejezték ki a jegypénztárosok.  A szervezők mindezek ellenére elégedettek, hiszen ritkán látni ennyi kultúrára éhes embert a belvárosban.

Egyes színházakban nemcsak részleteket láthattunk darabokból, hanem a komplett előadást végignézhettük, ez pedig sok ember számára tette vonzóvá a programot. Így volt ez többek között a Kolibri Színház sokunknak kedves Bors Nénijével is. Talán az egyik legérdekesebb az a 30 perces Álomfejtés című darab volt, amelyet az Új Színház tűzött műsorára. Pozsgai Zsolt rendezőt láthattuk frakkban végigvezényelni a darabot, egyen-egyenként megszólaltatva a színészeket, mintha szólisták volnának. A végeredmény: mindenki egyszerre beszélt és gyakorlatilag senki se értette a másikat. Az éles társadalomkritika miszerint - így élünk mi is, elbeszélünk egymás mellett - célt talált a közönség soraiban. Érdekes előadás végén fejtettük meg közösen „a titkot”.

Sokunkat mindig is nagyon izgatott a színfalak mögötti élet, most végre bepillantást kaphattunk a kulisszák mögé. Elérhető távolságban lehettünk kedvenc színészükkel, beszélgethettünk vele, sőt a bátrabbak rá is bízhatták magukat Kováts Adélra egy smink erejéig, vagy épp táncleckéket vehettek az Operett Színház Rómeóitól: Brasch Bencétől, Kerényi Miklós Mátétól és Kocsis Dénestől.  A József Attila Színház pedig reflektorfénybe állította a mai és a régi nagy színészlegendák jelmezeit a nagyközönség számára.

Minden korosztály megtalálhatta a számítását,a kora délután szinte mindenütt gyerekzsivajtól volt hangos. Volt itt minden: szellemvasútozás az Örkény Színházban, meseolvasás a Kolibriben, kisállat-simogatás a Bábszínházban. Ezt később különféle táncok, revük, operettek, sanzonok, musicalek követték az Operettben, a Tháliában, és a Madáchban, hogy aztán estére felváltsa mindezt a hangos nevetés a Mikroszkóp színpadon, amely erre az alkalomra teret adott a Stand up és a Rádiókabarék jól ismert nagyágyúinak. Ha azonban több komolyságra vágytunk, igazán tartalmas szórakozásban is részünk lehetett Müller Péter rendhagyó, Lélek színpada című önálló estjén a Madáchban. Itt  a résztvevők ráhangolódtak egymásra, és szinte érezni lehetett a mellettünk ülők szívdobbanását is.

A „leglehetetlenebb” meglepetéssel a Radnói Színház készült. Vámos Miklós felejthetelen, ’90-es években sugárzott, nagysikerű, televíziós műsorára emlékeztek meg Retro Lehetetelen címmel. Az író, műsorvezető a jelenlévők legnagyobb örömére ezúttal is felelevenítette a régimódi, ráérős történetmesélés hagyományait, képtelen és lehetetlen történetekkel tarkítva az előadást.

A Vígszínház még az április 1-jét sem felejtette el, aktuálisan éjfél utáni meglepetéssel készült ez alkalomból a „színház bolondjainak”. Olyan kezdeményezésnek is otthont adott a rendezvény a Kolibri Színház szervezésében, mint a mostanában a fiatalok körében oly népszerű flash mob, mely a Jókai Térről indult és természetesen bárki becsatlakozhatott a bámészkodók közül.