Brian Selznick egyszerit és megismételhetetlent alkotott A leleményes Hugo című könyvével, amely tökéletes ötvözete a képregénynek, fotóalbumnak, mesének  és egy regénynek. Amellett, hogy a történet magával ragadó, a kötet kivitelezése egyedi, szépséges. Röviden összefoglalva ez a mű egy CSODA. Így, nagybetűvel.

Napjainkban sajnos nem túl gyakori, hogy egy könyv a jó sztori mellett a szemünket is gyönyörködtesse, rosszabbnál rosszabb tördelésben, kötésben találkozhatunk remek történetekkel. Jó esetben jól tördelt, megfelelő minőségben megjelenő könyvekkel találkozunk, de szépségről kevés esetben beszélhetünk. Selznick alkotása viszont annyira szép, hogy az olvasó újra és újra kezébe veszi, már akkor is, amikor a történettel rég végzett, és egy másik könyvben falja a betűket.

A több mint 500 oldalas könyvben egy árva kisfiú és egy az élete útjáról lesodródott öregember sorsa bontakozik ki és forr össze a szemünk előtt. Hugo, a párizsi árva kisfiú a pályaudvaron, bujkálva él, lopással tartja fenn magát, napközben ahelyett, hogy iskolába járna, dolgozik, eltűnt nagybátyja helyett tartja karban az állomás óráit. Emellett pedig titkos álmát igyekszik megvalósítani: egy automatát próbál megjavítani, amelyet édesapja a múzeumban talált, ahol dolgozott. A robotot a férfi kezdte el halála előtt bütykölni, ő akarta fia kedvéért újra életre kelteni. A fiú abban reménykedik, hogy ha sikerül megszerelnie az embert formáló masinát, az egy, az édesapjától származó üzenetet ír majd neki.

A képes regényt az író rajongása ihlette: Selznick saját bevallása szerint régóta szerette volna megírni Georges Mélies történetét, aki amellett, hogy a filmek kezdeti időszakában a mozi terén is nyomott hagyott, lelkesen gyűjtötte a korabeli automatákat. Mélies a gyűjteményét végül egy múzeumnak adományozta, ahol az egyes darabok a padláson porosodtak hosszú évekig, míg végül ki nem dobták őket. Miután a szerző megismerkedett ezzel a történettel nem sok időbe telt számára, hogy elkezdjen A leleményes Hugón megírásán és megrajzolásán dolgozni. A könyvben kibontakozó történetet nem csupán a szöveg – az magában talán száz oldalt sem tenne ki –, hanem a hozzá kapcsolódó rajzok és fényképek együtt adják. Azt pedig, hogy a szerző rajzai mennyire szépek, mily mértékig tűnnek eredeti grafitrajznak, mi sem példázza jobban, mint az, hogy olvasás közben számtalanszor emeltem fel a könyvről a kezem, miután a gyönyörű képeket simogattam, hogy megnézzem, nem lett-e fekete.

A könyvet kiadó Libri úgy hirdeti a művet, hogy az év legszebb könyve. Merész reklám ez így az év elején, azonban mi úgy hisszük, könnyen meglehet, hogy igazuk lesz. A leleményes Hugo az a könyv, amelyről tényleg azt mondjuk: 9-től 99 éves korig mindenkinek ajánlott.