[caption id="attachment_14853" align="alignright" width="205" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

Honnan indult a Riddim Colony?

2004-ben, 7 évvel ezelőtt Misinek, Don Miguelnek, aki a dobosunk és egyben a stúdiónk nagymestere is, támadt egy ötlete, hogy csinálni kellene egy igazi jamaikai stílusú reggae zenekart. Abban az időszakban itthon még nem igazán volt ilyen banda, a Ladánybene is, akik a hazai reggae atyjai, az általuk írt számokat magyar nyelven adták elő. A riddim, danchall kultúrát, a jamaikai stageshow előadásmódot és a patois nyelvet hat-hét évvel ezelőtt mi kezdtük el elsőként beépíteni zenénkbe. Don Miguel és Leslie 2 Long, a basszusgitárosunk toborozták össze az első csapatot. Az akkori Riddim Colony felállást főleg ismerősök alkották, mára a hat évvel ezelőtti bandából négyen maradtunk, Misi, Leslie, Ricsi a gitárosunk és én. Az összes többi poszton rengeteg változás volt, énekes, fúvós, billentyűs, vokalista fronton is cserélődtek az emberek.

Mi volt az oka a személyi változásoknak?

Végig arra törekedtünk, hogy egy egységes csapat tudjunk lenni, azonban ez nem könnyű. Egy zenekar életében fontos, hogy a tagok zeneileg egyformán gondolkodjanak, mindamellett, hogy a saját ötleteiket is és személyiségüket is érvényesíteni tudják, valamint, hogy emberileg is jó közösséget alkossanak. A mostani felállás nagyjából egy éves, az utolsó változás a vokalistáknál volt, amikor az előző szoprán vokalistánk elment szülni.

A zenétek mennyiben változott meg az indulás óta?

Az alapvető koncepciónktól nem tértünk el, változást igazán csak a minőségben érzek. Számunkra nagyon fontos, hogy a zenénk és mi magunk is hitelesek legyünk, ezért az elmúlt évek során és a jövőben is igyekszünk egyre jobban elmélyíteni a tudásunkat a jamaikai reggaet illetően. A cél mindig is az volt, hogy a reggae különböző stílusai megjelenjenek a dalainkban, gondolok például a modern roots és dancehall stílusra. A koncertek során a legmélyebb, leglassabb roots is átmegy egy tombolós dancehall őrületbe, köszönhetően a mixelésnek, és hogy az MC vezényszavakkal instruálja folyamatosan a bandát, ez teszi igazán egyedivé a bulijainkat.

A zenétek különlegessége maga a nyelv is, hiszen angol-patois nyelven írod a dalokat.

A kezdetek során több magyar szövegű számunk volt, de számomra fontos, pont a hitelesség miatt, hogy főleg igazi jamaikai nyelven, vagyis patoisul énekeljek. Amikor a szövegeket írom, akkor is rögtön angolul jönnek az ötletek, nem magyarul, nekem ez így természetes.

[caption id="attachment_14855" align="alignleft" width="244" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

A koncerteken inkább saját számokat vagy feldolgozásokat, már kész riddimeket játszotok?

Az mindig változó, hogy mennyi a saját zene, és mennyi azoknak a daloknak a száma, ahol én írtam a szöveget, de az alap viszont egy riddim. A reggae alapvetően ének centrikus, egy azon riddimre írhat két különböző énekes, MC két teljesen más szöveget is, egy őrült ragát vagy egy szerelmes, lírai éneket, de ez nem a zene feldolgozását jelenti. Ebben a műfajban mindig van egy ember vagy egy csapat, akik elkészítik az instrumentált, amit ezután az MC-k felhasználnak. Az ilyen típusú együttműködés a reggaeben teljesen alapvető. Ezt a riddim kultúrát mi hoztuk be az élőzenében elsőként Magyarországra. Mostanra például a Ladánybene már több népszerű saját riddimet is készített, mi pedig létrehoztuk az első magyar dancehall riddimet, a Hot Galt. A koncerteken így minden dal a sajátunk, persze van egy két kivétel, például 2010-ben az MR2 Akusztikra elkészítettük a KFT együttes Afrika c. számának a reggae feldolgozását.

Külföldre is gyakran jártok koncertezni, melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?

2009-ben a legnagyobb európai reggae fesztiválon, a Rototomon felléptünk a nagy színpadon, este főműsor időben, hatalmas nagy reggae legendák mellett, ez egy fantasztikus élmény és elismerés volt számunkra. Ez a legemlékezetesebb külföldi koncertünk, de szerencsére gyakran járunk a környező országokba fellépni, van, amikor az egész banda megy, van, amikor csak én. Manapság sajnos a gazdasági válság miatt egyre kevesebb pénzből gazdálkodnak a koncertek szervezői, és megesik, hogy egy tíz fős zenekar utazását nem tudják kifizetni, ilyenkor a helyi Dj-vel dolgozok össze. Idén például Romániában voltam nagyon sokat.

Tavaly jött ki a második nagylemezetek is, valamint most a második saját cd-d. Honnan jött az ötlet, hogy külön cd-t adj ki?

A Riddim Colony lemezekre mindig saját számok kerülnek fel, a G. Ras lemezek esetében a zenét viszont mindenféle, például: jamaikai, német, magyar riddimek jelentik, amikre én írtam a szöveget. A reggaeben, ahogy azt már mondtam ez egy teljesen megszokott rendszer, hogy az MC-k külön cd-kel jelennek meg, ez csak itthon furcsa.

A 6. születésnapi koncerteteket december 25-én tartjátok a Gödörben. Idén miért pont Karácsonyra esett a választásotok?

Minden évben hatalmas bulival szoktuk megünnepelni a szülinapunkat, tavaly az 5-ről még DVD-t is készítettünk. Idén viszont novemberben ez elmaradt, ezért úgy döntöttünk, hogy egy őrületes reggae karácsonyi party lesz a 6. születésnapunk. Előttünk a frissen alakult The Mighty Fishers lép fel, a koncert után pedig reggelig a Riddim Colony Sound System és MC Dannona szolgáltatja majd a talpalávalót.

[caption id="attachment_14857" align="aligncenter" width="650" caption="Fotó: Weidner Balázs"][/caption]

Hat év alatt elértétek, hogy az underground reggae szcénában ma már mindenki ismer benneteket. Innen merre haladtok tovább?

Számunkra mindig is az lesz a lényeg, hogy eredeti, őszinte, hiteles zenét játszunk, és hogy a mondanivalónk eljusson az emberekhez. Nem az a mérce, hogy mennyi ember likeolja Facebookon az együttest, vagy mennyi ember van ott a koncerten. Persze az nagyon jó lenne, ha minden fellépésünkön tízezrek tombolnának, és valóban arra is törekszünk a jövőben, hogy minél többen legyenek.  Azonban csak azért, hogy még többet játszanak minket a rádiók vagy, hogy még több ember jöjjön el a bulijainkra, nem fogunk változtatni sem a stílusunkon, sem a zenénken. Nem fogjuk megerőszakolni magunkat és például csak azért is magyar szövegű dalokat játszani, mert az úgy sokkal jobban bejönne az embereknek. Nem veszünk vissza az elsődleges célokból, a hitelességből, az őszinteségből, a mondanivalóból, így ezek mentén próbálunk a jövőben is érvényesülni.