Szilágyi Tibor Gondolatmonológok című új könyvének dedikálással egybekötött bemutatóján a sok érdeklődő mellett természetesen legkedvesebb barátai is köszöntötték a szerzőt: Szilágyi János televíziós, Berkes Zsuzsa bemondó-műsorvezető, Ráday Mihály művészettörténész, valamint Keleti Éva fotóművész, aki ezúttal riporterként is bizonyított, hiszen ő kérdezte régi barátját a könyvről.

A Gondolatmonológok két részből áll: az első inkább önéletrajzi adalékokkal szolgál - a színész visszaemlékezése egészen a gyermekkorától, 45 éves színészi pályán átívelve, a második rész viszont a színpadon, Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabjában, Lyman Felt alakítása közben átélt érzések, gondolatok sokasága.

Vajon mire gondol a színész a világot jelentő deszkákon? Teljesen hétköznapi kérdések, problémák kavarognak a fejében, vagy elvont, művészi eszméket kerget, miközben a szövegre és a súgóra koncentrál? Mindez kiderül a Gondolatmonológokból, amelyhez az alapötletet az adta, hogy Szilágyi Tibor már több mint 215 alkalommal játszotta a Budapesti Kamaraszínházban Arthur Miller Lefelé a hegyről című darabját, és a 186. előadás alatt végiggondolta, hogy milyen élményekből csalogatta elő azokat az érzéseket, amelyeket a szerep megkíván.

„Negyvenötödik színházi évad, kimondani is sok. Mennyi próba, mennyi előadás, mennyi premier! Mennyi siker, mennyi bukás! Mennyi öröm, mennyi bánat, izgalom, sikertelenség. Jó es rossz kritikák. Forró es langyos színházi esték, előadások. Elismerések, kitüntetések, sérelmek. Bizakodás, fáradtság, betegség, halálok, partnerek elvesztése. Sok ezer boldog óra, sok száz előadás. Szakadatlan szövegtanulás, állandó izgalom, félelem, öröm és bánat… És még millió megfogalmazhatatlan érzés és gondolat. Sírig tartó szerelem: SZÍNHÁZ.” – kezdi visszaemlékezését új könyvében a színművész.