A műértő közönségnek nyilván örömére szolgál - ahogy Önnek is - hogy az utóbbi időben már színházi szerepekben látható, nem reklámokban vagy újságok címlapjain. Gondolom így azért könnyebb a hivatására koncentrálnia, hiszen nem kevés energiát fektetett a Játékszínbe.

Azt hiszem, sohasem befolyásolta negatívan a színpadi munkámat az, hogy bármely más médiában akár így, akár úgy megjelentem. A színpadi szerepléstől különálló kategória ez; egy profi színészt nem befolyásolhat az aznapi teljesítésben egy külső körülmény, de valóban könnyebb úgy dolgozni, hogy nem jelennek meg olyan médiahírek rólam, amikről nem is tudok, és amelyekről senki nem kérdezett meg engem. A reklám pedig nemhogy gátolja, hanem pozitívan befolyásolja a munkámat.

Marad még szabadideje a Budaörsi Játékszín, a Centrál és a Madách Színház beli szerepei mellett?

Én szenvedélyes színházcsinálónak érzem magam, szerencsés vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Valóban, így nincs hétvégém, mert az színházi nap, de ez mind nem baj. Éjszaka is a színház körül forognak a gondolataim, hisz ez egy szerelem, egy szenvedély, amitől nem tudok, és nem is akarok szabadulni.

Rendszeresen megnézi saját kollégái előadásait? 20 év elteltével mire figyel színész a színészben?

Igen, járok színházba mint néző is, és látom azokat az előadásokat is, amikben nem szerepelek. Jó érzés, hogy láthatom, hogy dolgoznak más színházak, milyen újdonsággal, színészi megoldásokkal, jelmezekkel, díszletekkel, merész rendezési ötletekkel lepnek meg. Tanulni mindenből lehet.

A kötelező kérdés: melyik munkája foglalkoztatja mostanában a leginkább?

Több ilyen van. Próbák Budaörsön: Doktor úr, Művészet, saját színházi estem, melyben egyedül állok a nézők elé. És még sok terv az évadban, melybe egy rendezés is belefér, de hadd maradjon ez még titok.

Talán nem először merül fel a kérdés, hogy mivel csábíthatók ki a fővárosiak Budaörsre?

Mindent megpróbálunk, reklámban, PR-ban, de a legnagyobb vonzerő a színháznál a szájhagyomány, még a mai világban is ez a legerősebb nézőcsalogató.

Konokabb a ma nézője, mint a sok évvel ezelőtti? Lehet a közönségnek újat mutatni?

Szerintem jobban meggondolja a néző, hogy mire adja ki a pénzt, talán mert kevesebb van a tárcájában. A színház élő műfaj. A lényeg, hogy ott helyben születik az egész. Nem az újdonságot kell keresni, hanem az életet, amit mi mutatunk, mivel jelen idejű a műfaj, nem olyan, mint a film. Az újdonság mindig a megújulást jelenti, legyen szó színészről, vagy alkotóról.

Miben látja a Budaörsi Játékszín jövőbeni sikerét szakmai oldalról?

Nagyon sok minden köti a színházat: támogatások, pályázati lehetőségek, jogszabályok, rendeletek. Nehéz különválasztani a szakmai, művészi önmegvalósítást a körülményektől. A siker az e kereteken belül történő megújulás.

Az utolsó Makbett előtti színházra felkészítő program sikerén felbuzdulva terveznek-e a jövőben is ilyen jellegű előadásokat?

Igen, tervezünk, voltak is ilyen előadások, és lesznek még továbbiak. Elsősorban a magyar irodalom, és azon belül az iskolai tananyaghoz tartozó művek átadása a cél, segítve ezzel a pedagógusok munkáját, ezen túl pedig az oktatást.
Továbbá ezzel a programmal egy olyan réteg látogatott el a színházunkba, akiket eddig nem tudtunk megnyerni, hiszen a gyerekelőadások már nem nekik való, a felnőttek pedig még nem, ezzel viszont közelebb hoztuk őket magához a műhöz, s ezáltal a színházhoz is.

Mi a célja a színháznak az idén először megvalósuló nyílt nappal?

Alkalmat, lehetőséget szeretnénk biztosítani nézőinknek, hogy egy kötetlen délután alkalmával olyan helyekre is bepillantsanak, ami a mindennapokban nem megszokott. Ezen a napon be lehet tekinteni a kulisszák mögé, fel lehet próbálni a jelmezeket, és egy 10 perces színészképzésen is részt lehet venni. Mindezzel közelebb szeretnénk kerülni nézőinkhez és új kapcsolatokat is szeretnénk kialakítani.