Hogyan jött az új korong kapcsán az apa koncepció?

– A témát általában a naponta felmerülő kérdések, örömök-bánatok, felfedezések adják. Egy koncert után egy apuka megjegyezte, hogy „csak nagymamájuk, testvérük van ezeknek a gyerekeknek, apukájuk nincs?” Anyukáról nem volt szó, mert az valahogyan természetes, hogy az anya valahogy majdnem minden megszólalásunkban szerepel. Akkor elhatároztam, hogy a következő lemezemet az apáknak szentelem.

Édesapák is járnák a gyermekeikkel Halász Judit koncertekre?

– Hogyne! Ha  valaki belenéz a Csiribiri című filmbe, láthatja, hány apuka táncol a nézőtéren, nyakában a gyerekével.
Mi alapján választotta ki a költőket, akiknek a műveit megzenésítette?

– Bródy az első minden alkalommal, akinek elmondom, miről szeretnék énekelni. Sokat nem kell magyaráznom, már olyan régen dolgozunk együtt, hogy néhány hét múlva megkapom tőle a címadó dalokat, és ha jókedve van, még egy-két másikat is. Most csak kettőt írt, biztos el volt foglalva a saját lemezével (nagyjából egyszerre csináltuk a felvételeket). Tóth Krisztinától is kaptam néhány nagyszerű verset. Ezeket általában Cipő (Bódi László) a Republikból szokta megzenésíteni, Tóth Zoli meg hangszerelni. Szabó T. Annától is megkérdeztem, van-e új verse a gyerekekről és a gyerekekhez? És volt. Nem is egy, de sok, egyik jobb, mint a másik.  Mikor megmondtam, hogy a lemez fő témája az apa, írt nekem két apás verset is. Így nyolc verse került megzenésítésre! Lackfi Jánostól is kaptam verset, azt Tolcsvay Laci kezébe adtam. A zeneszerzők közül Anti Tamás is kedvet kapott, hogy saját szöveget írjon az egyik dalához. FODO, azaz ifj Födő Sándor – az engem kísérő zenekar legfiatalabb tagja is remek formában volt, sok meglepően új hangzás került a versekhez. Móricz Misi pedig már első lemezem óta elmaradhatatlan szerzőim közé tartozik.

[caption id="attachment_10433" align="alignright" width="240" caption="Fotó: Wessely György"][/caption]

Összeszokott csapat vagyunk.

Generációk nőttek fel Halász Judit zenéjén - mi a titok, amivel egy időn keresztül, nagyon különböző korszakokban „el tudta érni” azt, hogy a gyerekek rajongva szeressék?

– Nem tudom a titkot. Sosem volt szándékomban erőszakosan a szeretetükbe férkőzni, csak egyszerűen érdekelt engem az a közönség, akinek énekeltem. És persze nagyon megszerettem őket, úgy együtt is, lenn a nézőtéren. Talán ezt viszonozzák. Semmi mást, csak a figyelmet és a szeretetet.
Hogyan lehet évtizedeken keresztül ugyanazt a minőséget tartani?

– A siker felelősséget ró az emberre. Nem szabad becsapni senkit! Nem teheti lejjebb a lécet az, aki már megugrotta a magasabbat is. A közönség érzékeny, nem szereti, ha lenézik.

Személy szerint ön melyiket tartja a legjobban sikerült lemezének?

– A színésznek mindig a legújabb szerepe a legérdekesebb, mert az foglalkoztatja a nap 24 órájában hónapokon keresztül. Az új lemez mindig nagyon izgalmas, mert kíváncsiak vagyunk a fogadtatására. Az első, azért, mert az volt az első, egy másik azért, mert ez, vagy az a dal nagyon népszerű lett…

[caption id="attachment_10436" align="alignleft" width="234" caption="Fotó: Wessely György"][/caption]

Gondolom szép számmal akadnak olyan szülők manapság, akik annak idején szintén az Ön koncertjein ültek. Vannak ilyen típusú történetei?

– Hogyne. Sok. Ezeknek a történeteknek a hatására próbáltam meg a gyerekek helyett ma már inkább az egész családnak énekelni.

Október 8-án a RAM-ban lesz a lemezbemutató? Milyen lesz ez a koncert?

– Jó! Remélem…Nem szoktam úgynevezett lemezbemutató koncertet tartani. Nem szabad a gyerekeket egy órányi új dallal megterhelni. Most próbáljuk az új előadást, aztán szeptember végétől eljátsszuk néhány helyen, ahol a közönség viselkedéséből majd kiderül, hol szerkesztettem jól, vagy mi az, amin változtatni kell. Remélem, keveset, mert a gyerek közönségtől már jól megtanultam a szerkesztés „művészetét”. Hét új dalt énekelek, örülnék, ha tetszenének. A régi, elhagyhatatlan kedvencek természetesen maradnak. A RAM nagyszerű hely, nagyon várjuk a találkozást az ottani közönséggel. És persze a szokásos Vígszínház-i karácsonyi koncertekre is, melyek december minden vasárnapján két előadásban lesznek.

Mi az, amit szeret a gyerekeknek adott koncertekben?

Az érzést, hogy minden alkalommal történhet valami, néha valami váratlan, ami nevettető, vagy szórakoztató, néha olyasmi, amit meg kell oldani. Szeretem látni a figyelő szemüket, ahogy énekelnek, válaszolnak nekem, ahogy jelen vannak…