Egy ilyen témát nem lehet ajánlani vagy nem ajánlani. Egy biztosan állítható: a sorok a célból születtek, hogy a történelmi tények mellett - Himmler emlékiratait feldolgozva - részletes képet kapjunk egy ember életútjáról és az egyes eseményeket kiváltó vagy ki nem váltó mozgatórugókról. Ha ugyanis a II. világháborút és a nácik szerepét nem a nyilvánvaló borzalmak felől közelítjük meg, esélyünk van arra, hogy belepillantsunk egy igen szövevényes viszonyrendszerbe, amelyről egyre inkább felsejlik, hogy a benne élő emberek is elveszettnek, tanácstalannak érezhették magukat - de legalábbis energiájuk jelentős részét az erőviszonyok latolgatása, a kockázatminimalizálás és a taktikázás kötötte le. Ennek tükrében a figyelmünket pedig nem a folyamatok eredményeképpen bekövetkezett szörnyűségekre, hanem magukra a folyamatokra fókuszálhatjuk. Természetesen mindezt egy ember életrajzán keresztül.

Életrajzot manapság nem is oly "divatos" írni, de talán még olvasni sem kifejezetten. Aki viszont érdeklődik a XX. század első felének történelme iránt, ezzel a kötettel lehetőséget kap arra, hogy átélje az életrajzolvasás élményét. Ennek ezúttal az a lényege, hogy egy egyértelműen negatív figura életének apró vonásait megismerve rájövünk, mennyire nem voltak még saját magukkal sem egységben a Harmadik Birodalom legnagyobb vezetői.

Mindez persze nem a karakterek felmentése hatalmas felelősségük terhe alól, inkább érdekesség azok számára, akik a jelenkorban is szeretik ellenségeiket megismerni, akik gondolkodó emberként kutatják azon embertársaik személyiségének rétegeit, akik értékrendje és ítélőképessége valahol "félrement".

Himmlert 1929-ben nevezte ki Hitler Reichsführer-SS-nek, azaz a náci párt védőcsapata (Schutzstaffel) birodalmi vezetőjének. A 280 főből álló SS-ből 1933 után ő hozta létre azt a Németországban, de egész Európában is rettegett paramilitáris szervezetet, amely az SS, az összes rendőrség, bevetési csoportok és biztonsági erők - beleérve a Gestapót is - utódszervezete lett. Emellett ő volt a koncentrációs táborok, haláltáborok felügyelője is, ebben a minőségében pedig legalább tízmillió ember meggyilkolása szárad a lelkén.

Peter Padfield korábban már hasonlóan nagy szenvedéllyel dolgozta fel az első és második világháború angol-német szembenállásának történetét, két könyvben írta meg a Harmadik Birodalom másik két kulcsfigurájának életrajzát: Karl Dönitz és Rudolf Hess történetét. Egy detektív aprólékos gondosságával deríti fel az összes nyomot, nem hagy elveszni egyetlen apró részlet sem abban a nyomozásban, amelyet az emberi személyiségben megbúvó gonosz elfogásáért folytat.

Nem könnyű olvasmány, de sok érdekes összefüggésre bukkanhatunk benne, miközben lélektani folyamatok tanújává is válunk.