A könyvajánlóknál az ember mindig a tartalomról kezd írni, vagy érzésekről, amit a mű kiváltott belőle, elemez vagy az író személyére fókuszál. A borítóról ritkán beszélünk, mert az ritkán nyújt már önmagában is különleges élményt.

Ezt az írást viszont, mikor a kezembe vettem, csak forgattam-forgattam, és csodálkoztam: ilyen igényes, szépen kivitelezett könyvet, mely nem album, hanem regény, ritkán látni. Olyan érzése van az embernek, mintha egy naplót fogna, és a cseresznyevirággal és a kalligráfiákkal díszített borítók és lapok már önmagukban kellemes benyomást tesznek a majdani olvasóra.

John Burnham Schwartz regénye megtörtént eseményen alapul. 1959-ben a közrendű Michiko feleségül megy Hirohito koronaherceghez, későbbi császárhoz, mely lehetne akár egy tündérmese kezdete is, a valóság azonban nem követte a mesék világát. Michikot lelki válsága némaságba taszította.

A könyv főhősnője, a közrendű Haruko feleségül megy a koronaherceghez, a későbbi császárhoz. Ő a monarchia első, nem arisztokrata származású tagja, mely tény mind neki, mind az udvarnak komoly problémákat okoz. Az eddig elképzelhetetlen szabályok, a tökéletes viselkedés, melyet úgy tűnik, sosem tud megtanulni, egy ideig ellenállásra késztetik, majd egy nap nem bírja tovább: összeomlik, megnémul. Ám később mégis talpra áll, és olyan folyamatot indít el, mely a dinasztia jövőjére is hatást gyakorol. Bár a regény igaz történeten alapul, a háttértörténet és a végkifejlet az író fantáziájának szüleménye.

A főhősnőt fiatal korában ismerjük meg, és ahogy az ő élettörténete, japán társadalmának meghatározó elemei is kirajzolódnak előttünk. A regény érzékletesen, aprólékos pontossággal visz minket előre addig a pontig, míg Haruko császárné hangja visszatér, utána viszont érthetetlenül felgyorsulnak az események, és az olvasóban marad némi hiányérzet a sokévnyi kihagyás miatt. Mindazonáltal a romantika és a történelem kedvelőinek kellemes olvasmány lesz.

A regény az I.P.C. Könyvek gondozásában jelent meg.