Mozart és Verdi operái mellett A víg özvegy, a Marica grófnő vagy például a Csárdáskirálynő is jól megfér egymással Vadász Dániel repertoárjában. Az Operaház és a Budapesti Operettszínház művésze szerint a lehetőségek mindig megtalálják, ő pedig általában nyitott a jóra.

- Nem tudhatjuk, miből mi alakul ki később – kezdi a beszélgetést Dani egy kis kávézó teraszán ülve. – Emlékszem, úgy két évvel ezelőtt a kislányommal játszottam otthon, amikor megcsörrent a telefonom. Olaszországból hívtak, hogy tudnék-e énekelni egy ottani koncerten. Nem volt könnyű döntés, de végül elfogadtam a felkérést, és színpadra léptem, ahol látott két igazgató – később mindketten megkerestek. Egyikük a trieszti Verdi Operaház operett-fesztiváljának férfi főszerepére kért fel, míg a másik úr egy koncertre hívott meg a bolzanói Stadttheaterbe.

- Korábban arról is beszélgettünk már, hogy könnyen azonosulsz a szerepeiddel, ami alól a bonvivánok sem kivételek. Ennek ellenére családos emberként nehezen képzellek például A víg özvegy című operett részeges és nőfaló Danilójának szerepébe…

- Ez a figura kicsit tényleg szét van csúszva (nevet), de a szerelem által újra megtalálja önmagát. Ami engem illet, tény, hogy soha nem voltam iszákos, de mivel évekig dolgoztam a vendéglátóiparban, és buliztam is sokat, Danilo számos jellemvonását átérzem. Ezen kívül tenoristaként meg kellett találnom magamban, hogyan tudok grófok, királyok és királyfik bőrébe bújni, hiszen mi a színpadon általában ilyen figurákat alakítunk. A hölgyeket dallal hódítjuk meg, és nem idegen tőlünk a szenvedély, vagy épp a játékosság sem.

- Apropó: az Egy éj Velencében is egy laza, játékos darab, ami talán a fiatalokhoz is közelebb viheti az operett műfaját.

- Ez így van. De úgy gondolom, a kor nem létezik, ahogyan szerintem a számok sem. Engem inkább az érdekel, hogy együtt gondolkodhassak, együtt szórakozhassak a közönséggel – ebből a szempontból számomra teljesen mindegy, idősek vagy fiatalok ülnek-e a nézőtéren. Az persze nagyon lényeges, hogy legyen közönségünk húsz év múlva is. Ezért sokat kell tennünk: úgy gondolom, az elmúlt években bemutatott operettek komplex színházi produkciók, amelyekben a magas zenei színvonal, illetve művészi játék mellett a látványvilág is rengeteget fejlődött.

- De még mindig sokan választják inkább a televíziót a színház helyett.

- Ezen nem sajnálkozom soha. Inkább úgy állok hozzá, hogy jó néhányunk dolga ez ellen tenni. És úgy látom, az emberek igenis fogékonyak a jóra: ebben a kis kávéházban is sokan ülnek körülöttünk – gazdasági válság ide vagy oda –, és az előadásainkra is szép számmal jönnek.

- Ezek szerint tele a naptárad, vagy ha most megkeresnének még néhány felkéréssel, be tudnád még írni az elkövetkezendő hónapokra?

-  Szerencsére számos felkérést fogadhattam el – mind itthonról, mind külföldről: legközelebb Sepsiszentgyörgy, majd Olaszország szerepel a programomban, de a közelmúltban igazoltam vissza egy dubai, illetve egy floridai munkát is: 2012 februárjában kimegyek, és jön velem a családom is. Feleségem, Fischl Mónika nyáron Németországban énekel majd a Bayreuth-i Ünnepi Játékokon, azután pedig a Szegedi Szabadtéri Játékok van beírva a naptárunkba. Persze, mindig lehetne több fellépés, de összességében a színházak és a színészek munkáját, valamint a kultúra helyzetét illetően is optimista vagyok.

- Emellett úgy tudom, sokat teszel azért, hogy a közönség találkozzon mai komolyzenei impulzusokkal.

- Van egy egyesületünk, ami a 21. század komolyzenéjéért alakult. Modern, kortárs operák bemutatását igyekszünk elősegíteni, és ehhez támogatásokat szerezni. Célunk, hogy a közönség találkozhasson tehetséges fiatal szerzők műveivel.

- Hozzád közelebb áll az opera, mint az operett?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy az opera azért áll hozzám közel, mert zenei anyagában rendkívül értékes: a Pucciniket, Verdiket nagy előszeretettel hallgatom, formálom, énekelem. Az operett pedig rengeteget változott; izgalmasabb, újszerűbb lett, ami kezdettől fogva vonzott. Eddig körülbelül ugyanannyi operát énekeltem, mint operettet, de kíváncsi leszek, jövőre ez az arány hogyan változik.

- Egyébként is kíváncsi, nyitott ember lehetsz: úgy tudom, szabadidődben szívesen gyűjtögetsz információkat az interneten, illetve nyelveket tanulsz.

- Ez utóbbi egy folyamat, amivel valószínűleg sosem végzek majd (nevet). De a nyelvtanulásra sem voltam rágörcsölve soha. Azt sajnálom, hogy az orosz csak alapszinten maradt meg, viszont az angolt 14 évesen kezdtem, és 17 éves koromra eljutottam a felsőfokú nyelvvizsgáig. A nyelvtanulásban egyébként a barátok sokat segítenek, többekkel interneten keresztül tartom a kapcsolatot: e-mailezünk vagy Skype-on hívjuk egymást.

- Emellett úgy tudom, néha szeretsz visszavonulni egy-egy jó könyvvel. Miket olvasol legszívesebben?

- Kevés időm jut rá, de ebben is elég széles körű az érdeklődésem. Nemrég Al Pacino életrajzi könyve tetszett nagyon, legutóbb pedig a kliensközpontú pszichológiáról olvastam, ami erősíti a betegben a nyugalmat, a bizalmat, és a páciens megnyílik önmagától. Ezt láthatjuk az amerikai filmekben is, persze kicsit elferdítve: amikor a pszichiáter csak ül, és bólogat.

- Ezek szerint érdekelnek az emberek.

- Nagyon! Szeretném tudni, hogy ki, mit, miért tesz. Ennek talán az lehet az oka, hogy eddigi életem során sokféle körben mozogtam, és most is ezer dolog érdekel: néha én se látom már át, mi mindent kellene még csinálnom (nevet).

- A pörgés után pedig biztosan élvezed a kikapcsolódást.

- Nagyon szeretek kikapcsolódni! Olyankor élvezem, hogy a kislányunkat én hozom-viszem a bölcsiből. Szabadnapokon kirándulunk, vagy biciklizünk a családdal, de a velük töltött idő mindig, minden felállásban kikapcsol.

Vadász Dániel jövő évi első bemutatója a Cigányszerelem lesz az Operettszínházban, Béres Attila rendezésében. A darabban partnerei lesznek például Kalocsai Zsuzsa, Dolhai Attila, Lehoczky Zsuzsa, Szulák Andrea, Verebes István, Vadász Zsolt és Peller Anna.