Wölfli 1864-ben született a svájci Bowilban egy szegény család gyermekeként, hamar elárvult és birtokról birtokra vándorolva sanyarú sorsú, gyakran bántalmazott napszámosként kereste kenyerét. 1890-ben fiatalkorú elleni nemi erőszak kísérletének vádjával kétévi börtönre ítélték, majd 1895-ben egy újabb hasonló kísérlet után a berni Waldau kórház pszichiátriájának zárt osztályára került. Innen már csak a temetőbe távozott 1930-ban, így nem sok esélye volt arra, hogy neve fennmaradjon az utókor számára.

A kelet-franciaországi Villeneuve-d'Ascq múzeumában július elejéig nyitva tartó kiállításon 150 alkotás, látható. A művésznek igen bonyolult az életműve, mivel rajzain szokatlan szerkesztés párosul a változatos műfaji struktúrával. Magát zeneszerzőnek képzelte, ezért nem véletlen, hogy képein kottamotívumok is feltűnnek. Wölfli A bölcsőtől a sírig címmel 1908 és 1912 között 3 ezer oldalas képzelt önéletrajzot írt és rajzolt, 1912 és 1918 közötti munkásságát a Földrajzi és algebrafüzetek című sorozat tartalmazza, a Dalos és táncos füzetek mintegy 7 ezer oldalát 1922 táján fejezte be és haláláig írta a Gyászinduló című sorozat 8 ezer lapját. Kitalált szavak, hangok, hangutánzó szavak tűnnek fel. Mindez előadva a kor dadaista költőinek, például Kurt Schwittersnek az alkotásaira emlékeztet.

Forrás: Hirado.hu