A szürke ötven árnyalata (18) című film alapjául szolgáló könyvsorozat sikerénél keresve sem találhatnánk jobb példát az online korszak által biztosított egyenjogúság pozitív és negatív következményeire. Egy unatkozó háziasszony kifejezetten rossz, ám az interneten szabadon keringő fanfictionjéből csak így lehetett bestseller, mánia, majd - természetesen - film is. Bárki, aki valamilyen művészeti ágban próbálkozik, ölni tudna ezért a sikerért. Ám a "termék" minőségével már nem hiszem, hogy büszkélkednének.

A könyv aprólékos miszlikbe metélésétől most, nagy szívfájdalmamra, de eltekintek, sosem végeznénk ugyanis, ha azt a töménytelen baromságot elkezdeném számba venni. No meg, szerencsére vagy sem, maga a film is ad elég alapanyagot ahhoz, hogy ne kelljen például beemelnem azt a totálisan abszurd elképzelést, hogy a XXI. században létezik olyan 22 éves lány, aki nincs tisztában azzal, hogy a nők szőrteleníteni szoktak. Pedig E. L. James szerint hősnője, Ana pontosan ilyen. Lehet hogy az unikornisok is léteznek, csak belőlem halt már ki a csodára való képesség? No hát csak nem sikerült kikerülnöm a könyvet, a szabályszegésért pedig büntetés jár. Mondjuk úgy érzem azt már előre megkaptam a film "személyében", de, legyen ezt bármilyen nehéz is bevallani, olyan húsz percet még talán élveztem is belőle. Szívesen pokolra kerülök ezért, de csak akkor, ha a büntetésem nem a többi száz perc végtelenített vetítése...

Igen, jól tippelt a kedves olvasó, szexjelenetek azok, amelyek az igen rövidke pozitív tulajdonságok-listára felkerültek, plusz egy-két poén, néhány nem viccesnek szánt, de mégis röhejes megmozdulás, Ana ruhái és Jamie Dornan mellé. Bár azzal a két értékelhető jelenettel a húsz perc igen nagylelkű becslés a részemről, de én örülnék a legjobban, ha a túlzó becslési képességem lenne a legnagyobb probléma a film körül. De még azzal is elégedett lennék, ha legalább a szex ne vált volna kínzóan unalmassá és komikussá kb. a harmadik alkalomtól - azért szerintem ez nem nagy elvárás egy önmagát BDSM-könyvnek tartó műtől, nem? Nos, úgy tűnik mégis. Pedig azzal sem takarózhatnak, hogy a történet elvitte volna a kreatív energiákat vagy a figyelmet ugyebár.

Aki érintőlegesen tisztában van az Alkonyat-sorozattal annak semmi újat nem fog mondani a sztori: adott egy szerencsétlenkedő, minden téren tapasztalatlan, személyiség nélküli fiatal lány, akit a sors összehoz egy emberfelettien vonzó, fiatal, tehetséges, titokzatos férfival, aki iránt életében először érezni kezd valamit (hogy a szíve vagy az ágyéka táján-e, az erősen kérdéses). Ám a férfiról kiderül, hogy szörnyű titkot hordoz: Edward vámpír volt, Christian (Jamie Dornan) a kínzós szexjátékok híve és minden emberi kötődéstől úgy menekül, mint irodalmi előképe a napfénytől. Ám hősnőnk, jelen esetben Ana (Dakota Johnson) felkelti az érdeklődését és bevezeti a lányt a világába. Neki pedig el kell(ene) döntenie, hogy akar-e ő abban a világban lenni.

Azzal, hogy a film jobb a könyvnél nem mondok sokat, a mínusz százat is sok szám előzi meg. Tény, hogy a legirreálisabb és idegesítőbb részeket sikerült kiszedni és a karaktereket is egy hangyányival életszerűbbé tenni, de visszautalnék az előző mondatra. Nem véletlenül hangzott el az "Ez a lány miért ennyire retardált?" kérdés sem egy mellettem szenvedő kedves kollégától. Mert valóban, Ana egyes megmozdulásaira enyhe szellemi fogyatékosságon kívül nem sok magyarázatot lehet találni, hacsak nem a forgatókönyv a ludas. Például olyan szinten fixálódik szegény lány a "Christian, miért nem alszol velem egy ágyban" problémakörön, hogy szinte nincs olyan beszélgetésük, ahol ne hangzana el a kérdés, jóval azután is, hogy több választ is kapott. Sőt, ha jól rémlik (szerencsére a lomtárat gyorsan üríti az agyam) a végső konfliktus is ezzel kezdődik. Mintha egy hosszú kapcsolat végén a másik megkérdezné, hogy mi is a vezetékneved?

Az ehhez hasonló, romantikusnak szánt nyavajgásoknál jön ki igazán, hogy mennyire nincs izzás a két színész között, a szexnél kevésbé érződik bár ehhez nagyban hozzájárulhat, hogy Johnson egyetlen instrukciója itt az lehetett, hogy "csinálj úgy, mintha már a szobát betöltő levegőtől is elélveznél" Dornan pedig egyszerűen előhúzta a(z egyébként remek) The Fall című sorozatban alakított sorozatgyilkos-karakterének legsötétebb nézését, és voilá! Egyiküknek sem ez lesz karrierjük fénypontja, de míg Dornan működőképes a szerepben, még úgy is, hogy kifejezetten nyálas, jófiú-fizimiskát kreáltak neki, addig Ana nem túl sok kihívást rejtő szerepét igazából bárki ugyanígy hozta volna, aki tud nézni a szemével, tudja harapdálni az ajkát és van két melle, amit meg lehet mutatni.

Ó mert itt van ám szélesvásznú pucérkodás - természetesen csak mell, fenék és oldalról megvillanó fanszőr képében, de Hollywood mostanában mutatott általános prüdériája mellett ez is olyan érzést keltett, mintha visszautaztunk volna a 70-es évekbe. De azért, hogy az egy ilyen témájú filmtől elvárt minimumot alulról megütötték, még nem jár pirospont. (De a stratégiailag csípő felett elhelyezett tükrök megálmodásáért mehetne a lakberendezőnek egy nagy pofon, arra persze jó, hogy Christian férfiassága sose bukkanjon fel a kép alján, a valóságban viszont konkrétan használhatatlan egy ilyen magas tükör. Hasonlóan vicces azon morfondírozni a film közben keletkező szabad perceinkben, hogy vajon hány kameraleállásért és/vagy a vágónak okozott gyötrelmes percért lehet felelős eme nemesebb szerv.) Egyedül talán az kiemelkedő teljesítmény, de negatív irányban, hogy a kötözés-fenekelés-szembekötés-stb. témakört sikerült ripsz-ropsz unalmassá tenni - de tényleg, ha valaki le akarja beszélni a barátját/barátnőjét a kötözgetős szexről akkor nyugodtan mutassa meg neki az utolsó, nevetségesen lassított korbácsolós szexjelenetet, utána garantáltan visszaviszi a spárgát a konyhába.

Nem érvágóan fájdalmas a film, végig lehet ülni, lehet rajta nevetni (általában ott, ahol nem akarták volna), csak felesleges, mint ahogy maga a film is az. Éppen A szürke ötven árnyalata apropóján szökkentek szárba kutatások, melyek arra jutottak, hogy a nők sokkal inkább olvasni, mint sem nézni a szeretik a pornót, és ennél a filmnél valószínűleg egy Romána-füzet is több kéjjel kecsegtet. Aki meg mégis vizuális típus, nos annak pár kattintásnyira van csak a már említett online korszak által biztosított egyenjogúság, az az igazi bűn, ha nem él vele.