Egy kitelepített család néma kisfia mesél Esterházy Péter új könyvében életről, halálról, Istenről. Az Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk-változat rövid terjedelmén jócskán túlmutató könyv.

Egyszerű történet vessző száz oldal – már második könyvében ígéri ezt Esterházy Péter. A sorozat tavalyi, első kötetéből – a kardozós változat – azonban már tudjuk: az egyszerűség alatt sok mindent érthetünk, de a nyári nap árnyékában agyunk kikapcsolásával lapozgatást alig. (Attól most tekintsünk el, hogy e sorok írója azt a könyvet speciel épp egy balatoni strandon olvasta el, két női magazin között védte a nap sugaraitól, és ez sem a mű élvezetében, sem a nyaralásban nem okozott törést.)

A könyvhétre kiadott újabb kötet, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat egyszerűsége jóval kézzelfoghatóbb, bár nem kevésbé csap be, mint az első könyv. Ám amíg ott az abszurdba hajló humor, a végeláthatatlan, jegyzetekkel sűrűn teleszórt gondolatmenetek rejtették el az árulás végtelen egyszerű történetét „a tizenhetedik század második felének zűrzavarában”, itt az evangéliumok szelleme szerinti egyszerűség maga a téma.

Esterházytól egyet nem lehet elvitatni ennél a kötetnél – azon kívül persze, hogy ezúttal tartja magát a címben kikötött százoldalas terjedelemhez: az egyszerűség, akárcsak az Evangéliumoknál, szövegében is tetten érhető. Ám ezek a gyakran tőmondatokban megfogalmazott történetek – még akkor is, ha mesélőjük ennek nincs tudatában – végtelen mélységet takarnak. Viszonyunkról beszélnek Istenhez és Isten viszonyáról hozzánk.

Isten ezúttal a második világháborút követő kitelepítések idején teszteli teremtményeit. Mindenféle tekintetben bezárva: a kuláknak ítélt helyiekhez beköltöztetett polgári család a szűkös térben, a mesélő, a kitelepített család kisebbik, némaságba zárkózó fia, Márk pedig saját fejében alakítja ki univerzumát. Ahol minden ugyanarról szól: az életről, a halálról, a túlélésről, az áldozatról.

Halott rokonok szellemét és Istent hívogató nagymama, kiscsibéket ölő gyerek, a fotel és az alkohol ölelésébe menekülő apa, régi szerelmét visszasíró anya, a saját környezetében kivetve élő „házigazdák” – ki-ki másképp próbál menekülni, de talán ebből is látszik, az a hely, amelyet kiszemelnek maguknak, valójában semmivel sem jobb annál, amit rájuk kényszerítettek.

És ennyiből az is látszik, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat tényleg nem a strandra való olvasmány. Nem csak azért, mert a magyar történelem dicstelen pillanatai közül egy olyanról szól, amelyik máig hat, de azért is, mert nincs olyan mondata, amelyik mögött ne bújna meg valami gyomorba vágó. Újraolvasható, újraolvasandó, akárcsak Márk evangéliuma.

A kötet a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg.