A tháliások ismét biztosra mennek – volt az első gondolatom a színház legújabb bemutatójának színlapja láttán, és nem is kellett csalódnom, hiszen a Liliomban minden adott egy tökéletes nyáresti történethez.

Ezúttal Molnár Ferenc egyik klasszikusát, az 1909-ben bemutatott Külvárosi legenda 7 képben című színművét állította színpadra Béres Attila. A történet két főszereplője Liliom, a városi körhinta híres nőcsábász kikiáltója és Juli, a vidékről felköltözött mindenes cselédlány, akit egy nap állítólagos erkölcstelen viselkedése miatt kitiltanak a körhintáról. A lányt Liliom védelmébe veszi, ezért a körhinta tulajdonosnője elbocsátja. Így esik végül, hogy mindketten egy padon találják magukat megbántottan, céltalanul, kiszolgáltatottan. Juli úgy dönt, hogy nem megy többé haza és vállalja, hogy munkaadói biztosan kiadják az útját, Liliom pedig hagyja, hagy csapódjon hozzá a lány, aki maga sem tudja, miért dönt így. Ezzel mindkettőjük sorsa örökre és menthetetlenül összeforr, és már ketten haladnak tovább a szegénységben kilátástalanságban.

A rendező minimális díszlettel dolgozik, csak néhány jelzésértékű tárggyal rajzolja meg a városi körhintát, a semmi mással össze nem hasonlítható pesti éjszakát, és a fotográfus szegényes lakását; Juliék későbbi hajlékát. A pad végig a színen marad és a főszereplők közös életének szimbólumává válik, ahogy először Juli ül rajta elmozdíthatatlanul, majd ketten, végül szintén ezen búcsúznak el egymástól örökre.

Ari-Nagy Barbara dramaturg kiváló munkát végzett a színpadi változattal. A szellemes párbeszédek remekül viszik előre a történetet miközben egyszerre sírunk és nevetünk mindazon a keserűségen, ami egy-egy elejtett félmondat mögött rejtőzik. Az időbeli ugrás, amellyel Liliom a túlvilágról visszatér közel két évtizeddel a halála után megtöri a Molnár Ferenctől megszokott realizmust és meseszerűségével visszatér a történet eredeti műfajához. A ligeti hintáslegény történetét ugyanis az író kezdetben altató mesének szánta és csak később alkalmazta színpadra.

A parádés szereposztásban egyik színészben sem kell csalódnunk. A főszereplőket játszó Csányi Sándor és Schell Judit már sokszor bizonyított, nem meglepő, hogy kettősük most is hiteles és elragadó. Csányinak  jól áll az önsorsrontó, menthetetlen kikiáltó szerepe, aki tisztában van azzal, hogy mindenkinek tönkreteszi az életét azzal,hogy képtelen felelősséget vállalni, és pont azokat bántja, akik igazán szeretik. Shell Judit a szemünk előtt érik huszonéves lányból meglett asszonnyá, aki végig kitart szerelme mellett miközben tudja, hogy csak szenvedés és bánat vár rá mellette.

Udvaros Dorottya kisujjból kirázza az arisztokratikus Muskátnét, a hinta tulajdonosát, aki nem mellesleg a címszereplő szeretője, Molnár Piroska zsémbes öregasszonya és Pindroch Csaba tesze-tosza londinere pedig már csak hab a tortán. Juli egyetlen igaz barátnőjét, Marit alakító Fodor Annamária is számos kellemes pillanatot és poént szerez a nézőknek a falun nevelkedett, kelekótya cselédlény szerepében.      

A Thália Színház legújabb darabjában tehát minden együtt van egy gyönyörű és nem mellesleg szórakoztató nyáresti történethez. Molnár Ferenc darabját ajánljuk mindenkinek, aki szeretne néhány órára kicsit visszarepülni a századelő budapesti hétköznapjaiba, és egy kicsit a mesék világába is.   

Fotók: Thália Színház