A nővérem húga nem új könyv, azonban aki még nem olvasta, annak mindenképpen ajánljuk, hogy vegye kézbe. Idén az Athenaeum kiadó elkezdte újra kiadni az írónő korábbi könyveit, ezekkel együtt látott ismét napvilágot az eredetileg 2005-ben írt mű is. Picoult sokszor megosztó témákkal foglalkozik, könyveinek sokszor témája a betegség, a családi kötelékek, illetve a szerelem, de ez sem abban a negédes formában jelenik meg műveiben, mint ahogy a romantikus könyvekben általában.

A nővérem húga egy háromgyerekes családról szól, ahol a második gyermek, Kate a leukémia egy ritka formájában szenved. A kórt kisgyermekként diagnosztizálják nála, a gyógyulásában pedig csak egy donor segíthet. Bátyja azonban nem megfelelő donornak, így a szülők nehéz döntésre jutnak: mesterségesen nemzenek egy húgot Kate számára. A beültetés előtt orvosok választják ki, hogy a megtermékenyített petesejtekből melyik a genetikailag tökéletes Kate számára és ezt ültetik be az édesanyába. Így Anna már a születése pillanatában donorrá válik, ugyanis az első donáció nővére számára a köldökvér lesz.

Anna 13 éves korára már számos donorságon túl van, adott vért, csontvelőt, most pedig a fél veséje kellene nővérének. A lány azonban ügyvédhez fordul, pert indít a szülei ellen, hogy orvosilag független lehessen, hogy ne legyen kötelező saját testéből adományoznia, hiszen elvileg amíg nagykorú nem lesz a szülők egyeznek bele minden orvosi beavatkozásba. Anyja pedig mindennek alávetné Kate érdekében, még úgy is, hogy az orvosok szerint az idősebb lány számára kockázatos a vesetranszplantáció.

A nővérem húgát nem lehet érzelmektől mentesen olvasni, nincs olyan ember, aki végig tudna szaladni a könyvön, mint egy sima lektűrön. Mindenki felteszi magának a kérdéseket, hogy az adott helyzetben vajon ő mit tenne, hogyan érezne, mi lenne a helyes megoldás? Kezünkben a könyvvel hol az anyát értjük meg, hogy mindent megtenne a lánya érdekében, hol a húgot, akinek már elege van abból, hogy állandóan rendelkezésre kell állnia, hogy az életét nem élheti szabadon, mert mindig alá kell rendelnie magát a nővére állapotának. Sokszor megráznánk a nőt, aki másik két gyermekét elhanyagolja, ezért a fiú például elzüllik, de a következő pillanatban eszünkbe jut, hogy vajon tényleg megítélhetjük-e őt, hiszen nem tudjuk az adott helyzetben mi képese lennénk-e helyesen cselekedni, tudnánk-e mindhárom gyerekünkkel ugyanúgy törődni, ugyanúgy szeretni őket. A könyv végére, sok telesírt zsebkendő után pedig eljutunk odáig, hogy hálát adunk a sorsnak azért, hogy nem vagyunk ilyen helyzetben.

Picoult legutoljára hazánkban megjelent könyve, a Gyere haza is nehéz témát boncolgat, akárcsak a korábban megjelent művei. A Házirend egy Asperger-szindrómás fiú és családja történetét mutatta be, a Tizenkilenc perc a bántalmazás témakörét járja körbe, míg a Törékeny egy olyan család mindennapjaiba kalauzolja az olvasót, ahol a kislány súlyos csonttörékenységgel születik. Willow-nak hat éves koráig hetvenöt csontja törik el, még egy tüsszentés is életveszélybe sodorhatja. A Szívtől szíviget olvasva az ember szintén felteszi magának a kérdést, hogy vajon ő mit tenne, elfogadná-e a felajánlott szervet. A regény egy gyilkosságért halálra ítélt férfi történetét dolgozza fel, aki azért küzd, hogy felajánlhassa szívét egykori áldozata szívbeteg kislányának.

Aki még nem olvasott Picoult-regényt, annak mindenképpen ajánljuk, hogy legalább egyet vegyen a kezébe. Az írónőnek külföldön 1992 óta összesen 19 regénye jelent meg, magyarul nem adták ki asz összes könyvét, leginkább a 2000 után írottak érhetőek el magyarul is.