Cheryl Cole, Susan Boyle, Leona Lewis: néhány név abból a hosszú sorból, akiknek Emeli Sandé már írt dalt. A félig zambiai származású skót énekesnő megnyerte a Brit Award-díjat, a kritikusok választották albumát az év legjobbjának. Az Our Version of Events című lemezen 14 dalt találunk, és Sandé előtanulmányainak is megfelelően (neurológusi tanulmányait hagyta "háromnegyedbe" a zene miatt) sebészi precizitással megszerkesztett, feléptített remekmű lett. Ez különösen azt figyelembe véve bravúr, hogy legjobb dalait sosem tartja meg magának. "Amikor létrehozol egy remek dalt, hinned kell, hogy ahonnan ezt előhoztad, ott van még utánpótlás. Ezért ha hezitálok azon, hogy egy dalt megtartsak magamnak, vagy adjam tovább, mindig inkább lemondok róla."

A 2011 végén megjelent album megosztotta a kritikusokat, de természetesen erre közrejátszik az énekes zeneírói karrierje, amely alapján mindenki óriási tűzijátékot várt. Azonban kicsit megismerve Emeli Sandét, zenei hitvallását, máris átalakulnak ezek az előfeltételezések.

[caption id="attachment_24702" align="alignleft" width="240" caption="Emeli jobb karjára egyik nagy múzsáját, Frida Kahlo-t tetováltatta"][/caption]

"Nem szeretném, hogy a zeném szélsőségesen művészi kreáció legyen, mert azt szeretném, hogy a dalok megszólítsanak valamit a hallgatókban, olyat keresek a zenében, ami mindenkiben megvan"-vall erről az énekesnő. "Amikor dalszerzőként dolgozok valakivel, akkor is az olyan zenei partnereket szeretem, akik ösztönösen szeretik a zenét, de mindezek mellett tudnak és akarnak őszinték is lenni." Ezek után az sem meglepő, hogy két legnagyobb múzsájának Frida Kahlo-t és Virginia Woolfot tartja.

Az Our Version of Events-et hallgatva a fenti hitvallás teljes mértékig felismerhető, de persze nem lenne elég, ha nem párosulna mindez karakteres és képzett hanggal. Amikor az album megjelenése előtt kislemezként meghallgathattuk a Heaven című dalt, tudtuk, hogy ebben sem lesz hiány. Aztán megjelent az album, és szépen lassan az is világossá vált, hogy nem egy dalos előadóval van dolgunk. A második kislemez, a Daddy, majd sorban az olyan dalok, mint a Next To Me, a Hope, vagy a My Kind Of Love, amelyhez nemrég készült videoklip, ígéretes zenei karriert jósolnak. Zeneileg és szövegileg egyaránt sokat "nyújtó" mű született, amely technikailag mindenes háttérzenének is nagyon jó, de ha időt szánunk rá, értékes élményekkel lehetünk gazdagabbak.

Emeli Sandé hallgatása javasolt mindenkinek, aki szereti a brit női pop líraibb vonalát, ahol a hangképzés fontos része lesz a torok és a tüdő mellett a szív is. Merthogy az énekest is ez érdekli a legjobban. "Éveken át tanultam arról, hogy hogyan működik az emberi test, az idegsejtek rendszere, és elképesztően izgalmasnak találom azt, ahogy ezek érzéseket, gondolatokat hoznak létre"

Tehát nem túlzás azt mondani, hogy szó szerint zsigereiből zenélő előadóval van dolgunk, és csak remélni tudjuk, hogy ez a zenei-anatómiai utazás nem ér véget egy albumnál.