Férfi ismerőseim meglehetősen csúnyán néztek rám, amikor mondtam, hogy a Cowboyok és űrlények című filmet megyek megnézni, és nem őket viszem magammal. Annak ellenére, hogy a kritikusok nem igazán éltetik a filmet, valahogy mégis mindenki meg akarja nézni. Nem hiába. Aki nem arra számít, hogy tiszta, tökéletes horrort vagy westernt lát, az nem fog csalódni. A Vasember rendezőjének új filmje egy különleges, mondhatni kicsit bizarr keverék, mégis szerintem egy teljes mértékig élvezhető alkotás. Helyes, mint egy kicsit csúnyácska, ránézésre sok típusú őssel rendelkező keverék kutya.
A film hol westernnek mutatja magát, hol sci-finek, néha horrornak, néha pedig komédiának – de mindegyik oldal szerethető, ha nem úgy ülünk be a moziba, hogy mi most egy nagyon-nagyon jó western vagy űrlényes horrort szeretnénk látni.

A történet 1873-ban, Arizonában játszódik. Egy szép napon egy idegen érkezik a sivatagi kisvárosba, Absolutionba és semmire nem emlékszik a múltjából. Az egyetlen nyom egy rejtélyes bilincs az egyik csuklóján. Hamarosan rájön, hogy a városka lakói nem szívlelik az idegeneket, és senki meg sem mozdul, amíg nem kap erre parancsot a vasöklű Dolarhyde ezredestől. Ez a város félelemben él. És hirtelen a megvetett idegen lesz az egyetlen reményük. A revolverhős lassacskán emlékezni kezd, ki is ő, honnét jött, és rájön, hogy a birtokában van egy titoknak, amely esélyt adhat a városnak a földön kívüliek ellen…

A film egyébként az azonos című képregény adaptációja, amelyet a rendező remekül alkalmazott vászonra. Amellett, hogy a történet szórakoztató, gyönyörű képek és remek hangkeverés nyűgözi le a nézőt. Harrison Fordnak igen jól áll ez a szerep, és Daniel Craig is hozza azt, amit a karakterétől várni lehet.

Aki pedig a mozi megtekintése után olvasni is szeretné a történetet, azok számára van egy jó hírünk: Joan D. Vinge tollából megjelent az azonos című könyv is. A regény a film forgatókönyvéből készült.