Akár a macska. Nem csak a név hangzása miatt. Puha tappancsokon lopakodik feléd, de hűvös méltóságával megtartja a távolságot. Csak ha olyan kedve van, akkor enged közel. Néha. De akkor bundájába fúrhatod az arcod, és dorombol. Ambient és chill. Megfoghatatlan hangulatokkal és hangokkal kényeztet a budapesti mїus második albuma, amiről a duó két tagjával, a zenéért felelős Álmos Gergellyel és az énekes Horányi Júliával beszélgettünk.

Vágjunk a közepébe: mit jelent a nevetek, és milyen billentyűkombinációval lehet helyesen leírni a benne szereplő „ї” betűt?

Gergő: A nevünk jelentése egyelőre még mindig titok. (mosolyog) Korábban ígértük, hogy egy videóban megválaszoljuk majd a kérdést, de ez a felvétel még nem készült el. Viszont ami késik, nem múlik… A billentyűkombinációt nem tudjuk, de ha te tudod, vagy bárki rájött, akkor jelezze.

Nem a levegőbe beszéltetek, amikor azt mondtátok, hogy az új lemez elektronikusabb lesz az elődjénél. Egyúttal borongósabb is, vagyis elég komor színekből lett kirakva ez a mozaik.

Juli: Tényleg borongósabb? (mosolyog) Mi ezt nem érzékeltük eddig, sőt, inkább az volt a szándékunk, hogy könnyedebb és kreatívabb legyen az anyag. Zeneileg mindenképpen kísérletezőbb és felszabadultabb, mint a korábbi album szerzeményei. A dalok esetében nem voltak konkrét események, valószínűleg minden, ami folyamatosan történik velünk az életben, inspirál minket.

Gergő: Lehet, hogy ez azért érezhető, mert a dúrokat csak mollok között tűrjük meg. (nevet) Nem egy tudatosan felépített, a dalokat tekintve koncepcionális lemezről van szó, ugyanis nagyon gyorsan és spontán születtek a nóták. Emiatt is érezhetőek szabadabbnak.

Kik a kedvenc zenekaraitok, előadóitok? A Tessellation alapján nekem olyan nevek körvonalazódtak, mint a Massive Attack, a Bonobo, a Conjure One vagy a Sleepthief.

Juli: Köszönjük, megtisztelő, hogy ilyen nagy nevekre asszociáltál, ez jól esik. A felsoroltak közül kettő is szerepel a favoritok listáján, a Bonobo és a Massive Attack például. De nekem nagyon sok - ha úgy tetszik - példaképem van, és rengeteg zenész, együttes és énekesnő, akiknek a művészete hatással volt vagy van rám. Közéjük tartozik Sade, Billie Holiday, a Lamb, Tom Waits, Björk, a Moderat, de még rengeteget fel tudnék sorolni. Tina Turnert is nagyon tisztelem, mint embert és mint művészt, még ha az ő zenéi nem is állnak annyira közel a stílusomhoz.

Gergő: Ennél az albumnál nem volt konkrét inspiráció a zenét tekintve. De ha aktuális kedvencet kell említenem, akkor a következők jutnak elsőre eszembe: Moderat, Hundreds, Rangleklods, Atoms for peace, Jon Hopkins, Toro y Moi, Chilly Gonzales.

Juli hangjáról mindig egy erős felépítésű, afro-amerikai hölgy ugrik be, pedig egy vékony szőke lány áll a mikrofon mögött. Más még nem élt ezzel az észrevétellel?

Juli: Köszönöm, ezt már valóban mások is megjegyezték. Örülök neki, ha így van. Nagyon tisztelem a fekete énekeseket. Túl azon, hogy általánosságban fizikailag sokkal jobb adottságaik vannak az énekléshez, az ő zeneiségük hihetetlen energiákkal van átitatva, amit én igyekszem megérteni, és a magam képére formálni. Ám nagyon fontos: nem kívülről, pusztán technikailag utánozni.

Gergő: Ebben nagyon szerencsések vagyunk, Julcsinak sokrétű a hangja és sokféleképpen tudja használni.

Mi alapján választották ki az album felvezető dalának a Hub of the Universe-t?

Gergő: Úgy éreztük, hogy ez a szám egyfajta összefoglalása az új hangzásvilágunknak. Mindenképp olyat szerettünk volna először a közönség elé tárni, ami sejteti, hogy itt valami új dolog van készülőben a korábbi lemezhez képest.

A honi zenekaroknak örök dilemmát jelent az „angolul vagy magyarul énekeljünk” kérdése. Ti az előbbi mellett döntöttetek. Megjegyzem: nagyon jól áll nektek.

Gergő: Szeretnénk nyitni a nemzetközi piac felé. Ez kezdettől fogva cél volt, de először meg kellett alkotni egy referenciát, amit már tudunk reklámozni külföldön. Eddig erre ment el minden energiánk, most pedig elkezdünk majd kifelé áramoltatni. Másfelől stilisztikai okai is voltak a döntésnek. Az a fajta zene, amit mi alkotunk, sokkal kifejezőbb angol szövegekkel, és az angol nyelv ritmusvilága jobban illeszkedik hozzá.

Juli: A külföldi próbálkozás már a kezdetektől tervbe volt véve, de eddig azzal telt az időnk, hogy megalkossuk azt, amire tudunk hivatkozni a nemzetközi piacon. Most, hogy ez sikerült, elkezdünk nyitni a világ felé, és hiszünk benne, hogy jön majd a pozitív válasz.

Ugyanakkor született egy magyar nyelvű dal is, ráadásul az Aranyszárnyúban nem kevés népzenei hatás hallható.

Juli: Ez a dal teljesen véletlenül jött létre. Nem terveztük, hogy lesz egy magyar nyelvű szám a lemezen. Korábban sokat próbálkoztunk a mai modernebb énekstílus magyar nyelvre történő átültetésével. Végül a lemezre jellemző elektronikus vonal és a magyar nyelv közötti kapcsolatot a népzenei gyökerekben találtuk meg. 

A Little Flame kétszer szerepel a lemezen, de a második verzió – legalábbis nekem – mindössze egy rövidített zongorás-instrumentális kivonata az eredetinek.

Juli: Tulajdonképpen igen, így is lehet mondani, ugyanakkor mégsem csupán egy duplázásról van szó. A piano cover, amit Sebestyén Áron dolgozott ki, illetve játszott fel a lemezre, abból a megfontolásból született, hogy megmutassuk a dalban rejlő zongora adta játéklehetőséget; illetve a zeneszámot egy új aspektusból is megszólaltassuk. Szerintünk nagyon szépen sikerült ez a törekvésünk, és egy igazi, filmes hatású tétel született a kísérletből.

A március 14-i lemezbemutatónak a Toldi mozi ad majd otthont, ami nem egy szokványos koncerthelyszín…

Gergő: Úgy voltunk vele, hogy ennek a lemeznek egy nagyon különleges és az átlagostól eltérő helyet kell biztosítanunk. Mivel nagyon szeretjük az élő előadást látványos vj szettel kiegészíteni, arra jutottunk, hogy egy moziterem lenne a legtökéletesebb erre a célra. Emellett a Toldi örömmel vette az elképzelésünket, és partner volt az ötletünkben. Így ez lesz a méltó megünneplése egy hosszas és küzdelmes, ugyanakkor lelkes és őszinte munkafolyamatból született alkotás létrejöttének.

A lemezanyag és az első reakciók alapján akár egy komoly áttörést is hozhat a Tessellation. Mennyire érzitek így ti is?

Gergő: Nagyon büszkék vagyunk a Tessellationre, szeretjük, és természetesen nem tagadjuk, hogy bennünk van a vágy az áttörésre. Bízunk abban, hogy ezzel az albummal nagyobb figyelmet tudunk magunkra irányítani. De nem vesszük ezt túl komolyan, ha nem ez a lemez lesz az, akkor még nem jött el a mi időnk, ami azt jelenti, hogy még küzdeni kell tovább egy kicsit. Minden okkal történik, még magunk sem tudjuk mi az, amire már készen állunk.