[caption id="attachment_24319" align="alignright" width="300" caption="Galéria megnyitásához kattintson a képre"][/caption]

Nincs egy éve, hogy Pierre megvalósította nagy álmát, és megnyitotta francia hangulatú bisztróját a 17-es villamos Kavics utcai megállójánál. A Margit-körúttól is csak néhány percre található hely csöndes nyugalomban várja, hogy betévedő lelkeket rabolhasson magának. Aki ugyanis egyszer részese lesz a "gasztrocsiklandnak" (ahogy azt a Facebook-bemutatkozásukban olvastuk), soha többet nem feledi.

A Le Biscuit azon kevés helyek közé tartozik, ahová belépve az ember lánya nem csak a frissen sült francia péksütemények és a kávégőz illatát érzi a levegőben, de megszállja egy különleges hangulat, amiből nem tud és nem is akar kilépni. De ne siessünk ennyire előre, ugyanis itt pont az a jó, hogy minden olyan kérlelhetetlenül, de mégis nyugodtan ér el hozzánk, mintha csak egy francia faluban várnánk, hogy kisüljön a friss baguette.

[caption id="attachment_24326" align="alignleft" width="160" caption="A megálmodó Pierre"][/caption]

Már az étlapról is nehéz csak egyet választani, de magunkat különösen akkor hozzuk nehéz helyzetbe, ha megkérdezzük Pierre-t: "Mi van még?". Ez a bárhol máshol illetlennek tűnő kérdés az eredetileg szobrászként dolgozó tulajból egészen más reakciót vált ki: csillogó szemmel meséli el (és itt a "meséli" szó nem véletlen - Pierre úgy tudja körülírni napi kreációit, hogy akkor is összefut a nyál a szánkban, ha valami egészen mást ettünk volna érkezésünkkor).

Mi az, amit ajánlunk? Nagyjából az étlap első tételétől elindulva megfontolt tempójú végighaladást az utolsó oldal aljáig. A Le Biscuit saláta laza kezdésnek megteszi, a friss és ízletes zöldségekre mennyei öntet kerül, kár lenne kihagyni. Ha eddig a pontig nem tettük, tényleg tegyük fel azt a bizonyos "mi van még?"-kérdést, mert többféle napi ajánlat közül is választhatunk, de ha valamilyen elképzelhetetlen oknál fogva sem a natúr csirkemell sült sajtba bújtatott zöldségekkel, sem a bazsalikommal és sonkával töltött borjúsült vajban párolt burgonyával nem nyeri el tetszésünket (két kiragadott példa a lehetőségekből), akkor Pierre bármikor összeüt valami kedvünkre valót.

Ha végeztünk a főétellel, jöhet a desszert. Például egy kis borhabos torta. Vagy ha éppen reggelizni esünk be, egy friss croissant, amelyhez többféle lekvárt is választhatunk (házi citromlekvártól egészen a csokoládélekvárig). A kávé és a tea is bio, így az egészségükre gondosan figyelőknek is ajánlott a látogatás.

Amikor sokad magammal ellátogattam a Le Biscuitbe, nem a cikkírás volt az indíték, eszembe se jutott, hogy esetleg a vacsoráról ilyen formában írnom kéne. Amikor kiléptem testileg és lelkileg feltöltődve, képtelenségnek tartottam, hogy ne írjak erről az élményről. Aztán később arra gondoltam, hogy ez a biszrtó olyan jó, hogy nem akarom, hogy mások is oda járjanak, maradjon ez az én kis titkos helyem. Végül rájöttem, hogy nem (csak) az ételek és a franca hangulat teszi ennyire különlegessé a helyet, hanem az a szenvedély, amellyel Pierre fordul a gasztronómia felé. Ez elkezdődik a saját kézzel festett kerámia tálaknál, folytatódik a képzőművészeti inspirációkból fakadó ízkombinációkkal, és hogy hol fejeződik be?

Sohasem most, mindig kicsit később...

[gallery link="file" columns="2" orderby="title"]